fbpx

Aki a környezetjogért egyenesen a Harvardig ment

Hogyan fér meg és egészíti ki egymást a biológia és a jog? A versenyszférában szerzett tudást hogyan lehet kamatoztatni a közszférában? Az ELTE két különböző fakultásán szerzett diploma után milyen út vezet a Harvardra? A jogászi életpálya sorozatunk következő részében dr. Sulyok Katalinnal beszélgettünk különleges tanulmányairól, végtelen szakmai motivációiról és az ambiciózus fiatalságnak szánt tanácsairól.

Meséljen pár mondatban magáról, hol dolgozik jelenleg, milyen feladatokat lát el jogászként?

Főállásomban az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában dolgozom főosztályvezetőként, Professzor Bándi Gyula, a jövő nemzedékekért felelős biztoshelyettes szakmai titkárságát vezetem. A Biztoshelyettest „zöld ombudsmanként” is szokás emlegetni a köznyelvben, mivel környezetvédelmi állampolgári panaszokat bírál el, illetve „zöld” jogalkotási javaslataival, közéleti szerepvállalásával a minél ambíciózusabb környezeti jogalkotásért illetve hatósági jogalkalmazásért küzd. Illetve a hivatalunknak fontos szerepe van abban, hogy semleges fórumot biztosítsunk az állami szféra, tudományos élet és a társadalmi szervezetek tanácskozásainak, érdekegyeztetéseinek is.

Emellett félállásban tanársegédként tanítok az ELTE ÁJK Nemzetközi Jogi Tanszékén, nemzetközi jogi, európai uniós és környezetjogi tárgyakat.

Gyermekkorától kezdve tudatosan készült a jogi pályára, vagy idő közben forrta ki magát a jog iránti szeretete?

Gyermekkoromtól kezdve egészen az egyetemi évek elejéig biológusnak készültem, a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium biokémia tagozatára jártam, így a középiskolai évek a reáltudományokról szóltak számomra. A középiskolás korban a tudományos kutatás iránt érdeklődő fiatalokat tömörítő, önszerveződő Kutató Diákok Országos Szövetségének elnöke voltam éveken át, amiért később Junior Príma Díjat kaptam oktatás és köznevelés kategóriában. Végzős koromban az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny döntőjében 6. lettem biológiából, így felvételi mentességgel kerültem az egyetem biológus szakára. Ott végül az első év végén szembesültem azzal, hogy az engem igazán érdeklő kérdések végső soron nem a természettudomány, hanem a jogtudomány területére tartoznak, ezért a biológus tanulmányok alatt felvételiztem az ELTE jogi karára. A biológus szak hátralévő éveit a jogi tanulmányokkal párhuzamosan végeztem az ELTE TTK-n. A jogi tanulmányok viszont annyira magával ragadtak, hogy kezdetektől sejtettem, hogy alapvetően jogászként szeretnék majd dolgozni.

A jog iránti érdeklődés egészen az Egyesült Államokig repítette. Mi volt a fő motiváció a választása során?

Kettős hátteremet nem szerettem volna feladni, ezért amikor elterveztem, hogy szeretnék egy Master of Laws (LL.M.) diplomát szerezni, olyan egyetemre szerettem volna menni, ahol nem kell választanom a jog és a természettudományok között, ahol e kettőt ötvözhetem. A vezető amerikai egyetemek az interdiszciplinaritás támogatását a szó szoros értelmében érvényesítik, így a Harvardon a jogi LLM diplomám krediteinek a 25%-át lehetőségem volt nem is a Law Schoolon megszerezni, hanem részint a Harvard School of Engineering karán, részben pedig a Massachusetts Institute of Technologyn (MIT). Így tanulhattam climate change science-t és a XXI. század élelmiszertermelésének várható kihívásairól is.

Nem mindennapi eredmény a Harvard jogi fakultásán szerzett diploma. Mit tudna általánosságban elmondani az egyetemről? Hogy élte meg az ott töltött időt?

A Harvardon töltött tanév az eddigi legintenzívebb évem volt, bár előtte is igyekeztem magam mindig elfoglalni a párhuzamos egyetemekkel, a Bibó István Szakkollégiummal, illetve különböző munkahelyekkel, társadalmi önkéntes munkával. Az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy az évfolyam kb. 500 amerikai joghallgatója, illetve az LLM csoportba felvett 180 külföldi diák mind hasonlóan motivált és tevékeny volt, így a Harvard Law School heti 7 nap 0-24 órában nyitva tartó könyvtárában az ember sohasem érezhette magát egyedül. A trimeszter rendszerben összesen kb. 10 tárgyat lehetett felvenni a közel 400 tantárgy közül, ami hatalmas szabadságot adott abban, hogy az ember személyre szabja az órarendjét az érdeklődési területének megfelelően. Az órák oktatásmódszertanilag is igen mások az itthon megszokottól: napról napra 50-80 oldalnyi cikket, ítéletet kellett elolvasnunk és a szemináriumokon és előadásokon azokról folyt a vita illetve beszélgetés egyrészt az oktató – hallgató viszonylatában, másrészt sokszor inkább a hallgatók között, amit az oktató csak további kérdésekkel moderált. Közös órákra jártunk az amerikai joghallgatókkal, akik rendkívül aktívak az órán, folyamatosan kérdeznek, és a professzor kérdéseire mindenki válaszolni akar. Így sosem folyik frontális oktatás még az előadásokon sem. A diskurzus sosem arról szólt, hogy mit mond az adott cikk, hanem alapvetően arról, hogy az illető szerző miért mondja azt, illetve milyen más eredményre lehetne még jutni. A vizsgák open book jellegű írásbeli vizsgák voltak, a legrövidebb 3 óráig, míg a hosszabbak 8, illetve 24 óráig tartottak, és olyan problémát kellett megoldani, amiről közvetlenül nem volt szó a kurzuson, így az ember jegyzetei közvetlenül nem is jelentettek nagy segítséget a feladat megoldásában. Az osztályzás pedig kompetitív rendszerű, tehát csak a legjobb pár százalék kaphatott kiváló minősítést az osztályból, és a többi érdemjegy is a többi hallgató teljesítményéhez mérten alakult.

Az egyetemi órákon kívül is minden nap volt számos szakmai előadás az ebédszünetekben, ahová a karon működő diákszervezetek külsős előadókat hívtak meg. Én az Environmental Law Society kommunikációs vezetője voltam, így mi is számos előadást és programot szerveztünk a környezetjog iránt érdeklődő hallgatóknak. Részt vettem még a Harvard Environmental Law Review szerkesztőségében, ahol a szerkesztőségi munka rendszeresen az órák után, este 8-11 között folyt, és így is mindig az összes önkéntes szerkesztő végig jelen volt. Intellektuálisan, szakmailag végtelenül inspiráló közeg volt, amit az Egyesült Államok minden államának, és az amerikai társadalom széles rétegeinek tagjai mellett az LLM osztály révén további 70 ország képviselője együtt alakított ki.

Milyen ajtókat nyitott ki Ön előtt a külföldön végzett tanulmány és milyen szakmai lehetőségek kínálkoztak a Harvardon mind a képzés, mind a képzés utáni időszakban?

Az LLM diploma feltétele volt egy 70 oldalas szakdolgozat írása is. Az európai és az amerikai toxic tort litigation összehasonlító elemzésével elnyertem a dékán által adományozott Irving Oberman Memorial Award – Environmental Law Writing Prize elismerést, amely a legjobb környezetjogi írásnak jár az amerikai JD és a külföldi LLM hallgatók pályamunkái közül. A szakdolgozatomat ezután a Vermont Journal of Environmental Law-ban tudtam publikálni, amelyik az Egyesült Államok egyik vezető környezetjogi folyóirata. A díjjal pénzjutalom is járt, amely lehetővé tette, hogy a diplomázás után még kint maradjak a nyáron Amerikában, így közel két hónapon át dolgozhattam a kaliforniai Yosemite National Park igazgatóságán a Stratégiai Tervezés Osztályon jogi gyakornokként.

Milyen lehetőségei vannak egy magyarországi egyetemistának? Hogyan juthat ki a Harvardra vagy bármely egyéb neves amerikai egyetemre? Mit tanácsol azoknak a hallgatóknak, akiknek ilyen tervei vannak?

Fontos a tudatosság és a tervezés, mivel nagyon korán el kell kezdeni a szükséges források, ösztöndíjak felkutatását. A kinti tanulmányaimhoz szükséges négy ösztöndíjakra való jelentkezést az LLM program előtt két évvel korábban kellett elkezdenem. Az Egyesült Államok Szenátus által biztosított Fulbright Ösztöndíj, valamint a Sólyom László elnök úr által adományozott Tehetség Ösztöndíj tette lehetővé alapvetően a harvardi egy évemet, illetve több, kisebb ösztöndíj.

A felvételi során azt kell bemutatni, hogy a korosztályában kiemelkedő tanulmányi és egyéb szakmai eredményekkel rendelkezik a felvételiző, valamint egy rövid szakmai esszét kell írni egy jogi probléma megoldásáról. Az egyetemi jegyekre mindenképp érdemes összpontosítani, mert nem csak a diplomaátlagot kellett megadni, hanem a teljes egykori index másolatát. A jegyek önmagukban azonban nem elegendőek, az egyetemi „kötelezőn” felüli teljesítmények ugyanannyira fontosak. A verseny igen nagy, ráadásul túlzás nélkül a világ szinte összes országából jelentkeznek a korlátozott számú helyekre.

A nemzetközi jog iránti kötődés külföldön alakult ki vagy már az itthon töltött egyetemista évek alatt is ez volt a szakmai érdeklődésének középpontja?

Eleinte az alkotmányjog érdekelt, negyedévben az OTDK-án az alkotmányjogi szekcióban nyertem 1. helyezést az egészséges környezethez való alapjog értelmezési lehetőségeiről szóló dolgozatommal. Az érdeklődésem innen fordult a nemzetközi jog irányába, mivel a környezet emberi jogi védelmének hatalmas irodalma van a nemzetközi emberi jog területén. A nemzetközi joggal való újabb kapcsolódást a Jessup nemzetközi jogi perbeszédversenyen való indulásom jelentette, ötödéves koromban tagja voltam az ELTE Jessup csapatának, amelynek tagjaként részt vettem a Washington D.C.-ben rendezett nemzetközi döntőn. A PhD kutatási témám is nemzetközi környezetjoggal foglalkozik, azt tanultam többek között a Harvardon is. Amerikából hazatérve kaptam meghívást az ELTE ÁJK Nemzetközi Jogi Tanszékére.

A nemzetközi jog egyik fontos ága a környezetjog, amely az Ön szakterülete. A környezetvédelem kulcsfontosságú téma manapság, mégis kevéssé elterjedtnek mondható a környezetjog a jogászok körében. Önnek miért vált ez a jogterület a szenvedélyévé?

A környezetjog iránti érdeklődés a biológusi tanulmányaim egyenes folytatásának tűnhet, ám a jogi egyetem elején számos tantárgy érdekelt. Először a közjog érdekelt, különösen az alkotmányjog irányába fordultam, majd az Erasmus tanulmányaim idején Svédországban főként versenyjogot tanultam, és ügyvédjelöltként az Oppenheim versenyjogi csoportjában dolgozhattam egy ideig. A PhD tanulmányaim azonban visszavittek a környezetjog területére, mert végső soron mindig az a kérdés érdekelt, hogy hogyan tudnánk hatékony jogi válaszokat adni a természettudomány által jelzett környezeti problémákra. Ma már nem csak ennek elméletével, hanem a gyakorlatban is e kérdéssel foglalkozom.

Eddigi karrierútja során mi volt a legnagyobb kihívás, amivel meg kellett küzdenie? Mi jelentette a legnagyobb nehézséget akár emberileg, akár szakmai szempontból?

A kihívás szerintem alapvetően jó dolog, és ekként értelmezve az ilyen jellegű feladataim leginkább abból adódtak, hogy mindig többféle ismeretet próbáltam kombinálni, különböző területek között módszereket, látásmódot közvetíteni. A biológiát a joggal ötvöztem, a versenyszférában ügyvédjelöltként szerzett tudásomat most a közszférában igyekszem hasznosítani, a Harvardon látott oktatási módszereket pedig az ELTE-n meghonosítani. E „szintetizáló” törekvések megvalósítása sok esetben nem egyszerű. A szektorális tudásnak nagy értéke van, és vitathatatlan, hogy az egyes tudományterületeknek, illetve jogászi hivatáson belüli egyes hivatásrendeknek bevált hagyományai vannak. Ugyanakkor a megoldandó problémák nem ismerik ezeket a diszciplináris határokat, illetve szokásokat, ezért azok megoldásához nem beszélheti mindenki csak a saját nyelvét, mert akkor az „üzenet” elvész és a címzett – azaz a döntéshozók, a társadalom, a többi érdekelt – nem fogja azt megérteni.

Aki már találkozott Önnel biztosan megtapasztalta azt a végtelen energiát, amivel a feladatait végzi, és azt a lelkesedést, amivel a szakmájáról értekezik. Fiatalkora ellenére rengeteg sikert és kimagasló eredményt tudhat maga mögött. Honnan merít folyamatosan újabb motivációt és honnan ered ez a rengeteg energia?

Nagyon szeretem a munkámat mind az ombudsmani hivatalban, mind az egyetemen, és a tény, hogy az ember azzal foglalkozhat, ami érdekli, és motiválja, nagyon sok energiát ad a mindennapokban. Az oktatásba fektetett energiáimnak kettős forrása van: egyrészt számos kiváló tanárom, oktatóm volt középiskolában és az egyetemeimen is. Az akkor belénk fektetett energiát az ember jobb híján úgy tudja csak meghálálni, ha hasonlóan áll a saját hallgatóihoz. Másrészt rendkívül fontosnak tartom, hogy olyan jogászokat képezzünk, akik az adott szabályozás „mögé” tudnak és akarnak nézni, akiket érdekel annak tágabb társadalmi összefüggése és hatása, akik konstruktív kritikával szemlélnek mindent. A jogászok feladata sosem lehet a szabályok reflexió nélküli végrehajtása, hiszen ők a szabályok őrei. A vitatkozás és a jó értelemben vett jogászi kétkedés kulturájában pedig sokat lehet tanulnunk illetve tanítanunk. A hallgatói érvelésekre építő szemináriumok ráadásul az oktatónak is sokkal izgalmasabbak, így megéri az új módszerekkel való kísérletezés. Ehhez persze kellenek az aktív és a jogi kérdések iránt érdeklődő hallgatók, de e téren azt tapasztalom, hogy a hallgatók jó része partner ebben.

 A jövő nemzedékek helyzete a szakmai tevékenységéből kitűnően fontos Önnek. Egyetemi oktatóként és az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának munkatársaként mi a legfontosabb tapasztalat, illetve tanács, amit egy pályaválasztás előtt álló egyetemistának adna?

Senki ne rettenjen vissza attól, hogy annak a tudásnak, ami szívből és igazán érdekli a közvetlen piacosíthatósága, hasznosíthatósága még nem látszik a pályaválasztás pillanatában. A sikerhez persze a nagyfokú hit mellett kitartás, rengeteg munka, önállóság, és sok szerencse is kell, azonban mégsem beszélnék le senkit sem az újszerű karrierutak bejárásáról. Amikor biológushallgatóként elhatároztam, hogy elvégzem a jogi egyetemet is úgy, hogy nem hagyom ott a biológus szakot, nem igen volt, aki ezt racionálisan igazolható döntésnek találta volna. Nemcsak meghökkentő, de meglehetősen értelmetlen kombinációnak is tűnt. A családom persze támogatott, mint mindenben, de leginkábbis olyan alapon, hogy bíztak bennem, és abban, hogy tudom, mit csinálok. Utólag visszanézve úgy tűnik, tényleg jó döntés volt, ám ez akkor és ott közel sem volt ilyen egyértelmű. Amikor a jogi egyetemre jelentkeztem, még nem is létezett a zöld ombudsmani intézmény, és most évek óta ott dolgozom egy olyan területen, ahol pont e két tudást kell kombinálnom. Ezt senki sem láthatta előre.

Bárki bármilyen hivatást és szakirányt is érez magáénak a jövőben, nem kell, hogy unalmas és sablonos legyen. A jog rengeteg lehetőséget rejt magában, és ahogy azt Dr. Sulyok Katalin is megerősítette, számos egyéb, akár teljesen távoli tudománnyal ötvözhető. A siker egyik eleme az, hogy legyen a pályakezdő elszánt, kitartó és őszintén higgyen abban, ami őt foglalkoztatja. A másik eleme a szorgalom, és a tanulmányokon kívüli elfoglaltságokba való idő-és energia-befektetés. E kettő kombinációjával okkal bízhat az ember abban, hogy a befektetései idővel megtérülnek.

                                                                                                          Moldován Tímea

Tanulj jogot külföldön!

 

Harvard, Oxford? Külföldön LLM-et szerzett jogászok mesélnek tapasztalataikról.

További interjúk:

Amikor kiderül, hogy az önkéntes ügyvéd nem paradoxon

 

Amikor a toll az erősebb