Amikor kiderül, hogy az önkéntes ügyvéd nem paradoxon

Főállásban szerzői jogokkal foglalkozó ügyvéd és édesanya, péntekenként hajléktalanokat segítő önkéntes az Utcajogász Egyesületnél. Hogy fér el egymás mellett és egészíti ki egymást a két világ? Az Arsboni Karrieroldala, arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, milyen jogászként önkéntes munkát vállalni, és mindez mivel jár az Utcajogász Egyesületnél.

Arra szeretném kérni, először röviden mutassa be pályafutását!

Egyetem elvégzése után különböző területeken igyekeztem körülnézni. Dolgoztam a közigazgatásban, bíróságon gyakornokként, ügyvédi irodában, és pályázatíróként is. Specializálódni akartam valamelyik irányába és egy olyan cégnél kezdtem el dolgozni, ahol szoftverfejlesztéssel foglalkoztak és ezért kellett egyre jobban a szerzői jogok szakértőjévé válnom. Most szerzői jogi ügyvédként dolgozom. Az Utcajogász Egyesület önkéntesének tavaly – amikor láttam a toborzó hirdetését – jelentkeztem, azt gondoltam ez egy egészen más típusú feladat, másféle hasznosság, mint a vállalatoknak nyújtott tanácsadás.

Egy hivatása és két munkája van, miben más a kettő? Hogy fér meg egymás mellett ez a két merőben különböző jogterület, ügyfélkör?

Nyilván a szakterület az egészen különböző, a szellemi alkotások joga egy speciális területe a jognak és az én munkám elsősorban erről szól. Most ügyvédként dolgozom, az Utcajogász Egyesület pedig hajléktalan és lakhatási szegénységben élő embereknek nyújt jogi segítséget, tanácsadást, segít az érdekérvényesítésükben. A helyzetből adódóan elsősorban a hatóságokkal kapcsolatos ügyintézés vagy szabálysértési eljárások szoktak leggyakrabban előfordulni.

Honnan jött az indíttatás, hogy az Utcajogász Egyesülethez csatlakozzon?

Az tetszett, hogy a jogi tudásommal segíthetek és hasznosulhat ez a tudás közvetlenül, a segítés eredményét rögtön láthatom. Nem olyan sok terület van az életben, ahol az ember speciális képzettségével tud úgy segíteni, hogy egyébként nem kér érte viszonzást. Az Utcajogász Egyesületben mindannyian önkéntesen dolgozunk, mindenkinek megvan mellette a munkája.

Úgy gondolja, hogy az egyetemi képzés megalapozza, hogy az ember szociálisan érzékeny legyen?

Én a mostani képzést nem ismerem olyan jól, több mint 10 évvel ezelőtt végeztem. Az mindig probléma volt, hogy nem túl gyakorlatias a képzés. Az egyesületünknek van egy jogklinika programja. Ebben lehetőségük van a joghallgatóknak arra, hogy eljöjjenek és megnézzék az ügyfélfogadást;

gyakorlati feladatokat, kicsi ízelítőt kapjanak

ebből a feladatból is, a jogászi munkának ebből a részéből is.

Más egyesületekben nem gondolkodott, amikor önkénteskedésre adta a fejét vagy az Utcajogász Egyesület volt az, ami a prioritásainak a leginkább megfelelt?

Nem kerestem kifejezetten, véletlenül találtam a hirdetést és azért tetszett, mert a jogi tudással vagy jogi területen lehet dolgozni. Egyébként is azt tartom az egyik legfontosabbnak, hogy azoknak az embereknek segítünk, akiknek nem egyszerű a helyzete, akik nem tudnak igénybe venni szakértői segítséget, a nehéz élethelyzetre nem tudnak felkészülni, különböző problémákat nemcsak a tragédiákat, hanem egy egyszerű ügyintézést is nehezen végeznek el. Az ember akkor tud valamit egyszerűbben megcsinálni, ha már volt bent része vagy szerzett tapasztalatot valahonnan, vagy van egy ismerőse, aki már tudja, hogy mi az eljárás. Nyilván, ha valaki hátrányosabb helyzetből indul, akkor nem is tudja, hogy hova forduljon, és nem tud segítséget kérni, mert esetleg nincs pénze rá, hogy ügyvédet fogadjon.

Ezek az előítéletek a bírósági eljárás során is megjelennek?

Az élet minden területén. Ha van valakinek egy segítője, aki el tudja magyarázni, hogy mi is a probléma, közérthető nyelven meg tudja fogalmazni, sokkal jobban leegyszerűsíti a helyzetét. Nem kell hozzá hajléktalannak lenni, hogyha valaki ügyvéddel megy a bíróságra, egész más esélyei vannak, mint aki saját magát akarja képviselni.

Fotó: Mekler Zsuzsa

Megbecsültség éri a tevékenységéért? Milyen megbecsültséget jelent a környezete, családja részéről, hogy jogsegélyszolgálatnál dolgozik, illetve a rászorulók részéről, akiknek segített?

Nekem mindegyik irányból nagyon sok pozitív tapasztalatot jelent. Az ügyfelek részéről egyértelműen, mert hogyha a legegyszerűbb kérdések megválaszolásával, a helyzetnek a tisztázásával vagy elmagyarázásával, olyan megkönnyebbülést tudunk okozni, amit közvetlenül látni nagyon jó érzés. Az ismerőseim, családtagjaim támogatják ezt a feladatomat, az ő részükről is áldozatot jelent, tőlük is energiát vesz el. De azt hiszem, hogy például a gyermekeim nagyon büszkék arra, hogy én ezt csinálom. Nemrég volt a kislányom iskolájában egy bemutatkozás, ahol a munkámról kellett beszélni és ő külön kérte, hogy meséljem el az utcajogászos feladataimat, mert szerinte is fontos és hozzátartozik az életünkhöz. Ez egy elég nagy megerősítés volt.

Az utcajogászbeli „praxisában” is volt ilyen megható élmény vagy érdekes, különleges eset, siker?

Az egyesületnek nagyok sok olyan sikere volt, ami említésre ad okot. Ha sikerült megoldást találni, vagy ha egy picit is sikerül a kilakoltatást elhalasztani és – az alatt a közbülső idő alatt – valami megoldást találni, az egy nagy eredmény. Sokszor kérnek bennünket arra, hogy nézzük át a szerződéseiket, adjunk tanácsot, hogy hogyan tudják magukat bebiztosítani, vagy egymás közötti vitákban is adjunk nekik tanácsot. Méltányosság alapján, ha kapott valamelyik ügyfelünk, valamilyen kedvezményt, az önmagában nem tűnhet annyira érdekesnek, vagy sikernek, de az érintett ügyfeleknek ez egy nagyon nagy megkönnyebbülést jelent. Ott lebegett a fejük fölött a veszély, vagyis fizetési kötelezettség.

Mit gondol, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy önkéntesnek az Utcajogász Egyesületnél?

Nagyon nyitottnak kell lennie és elfogadónak. Szerintem, akik itt dolgozunk, nagyon türelmesek is vagyunk. Sokszor a köznapi munkához képest, hosszabb ideig tart egy ügy felgöngyölítése, meg maga az ügyfélfogadás is. Nyilván az előítélettől való mentesség és az elfogadás másfajta önkéntes munkához is kapcsolódik, de ahhoz,

hogy jól tudjuk képviselni az érdekeit, a mi célcsoportunknak, tényleg látni kell, hogy milyen sok előítélet van a társadalomban.

Ezek az előítéletek, nyilván nehezebbé teszik az ő életüket és a miénket is.

Arról értesültem, hogy egyre többen keresik fel Önöket…

Igen, növekszik az ügyfélkörünk. Hozzá kell tenni, hogy bővültek azok a csatornák, ahol megtalálnak bennünket. Látszik, hogy nemcsak Budapesten lenne szükség arra, hogy ilyen típusú segítséget kapjanak az emberek. Egyre többen keresnek telefonon meg bennünket, akik vidéken laknak vagy vidéken lenne szükségük ilyen fajta segítségre. Egyértelmű viszont az, hogy jobban tud segíteni az, aki közvetlenül látja a helyzetet, velünk szemben, ezért a vidéki problémákat nem mindig olyan egyszerű messziről segíteni. Nemrégen, viszont létrejött egy csoportunk Pécsett.

Akkor tennivaló akad, a csapatnak is bővülnie kell?

Igen, mindig várjuk az új jelentkezőket, a lelkes tagokat. Évente van egy toborzás. Jogász végzettség nem feltétlenül kell hozzá, negyedéves, ötödéves joghallgatókat is várunk, és a pécsi csapatunkba is keresünk embereket!

Kiknek javasolná, hogy jelentkezzenek?

A végzős egyetemistáknak, akik éppen végeztek, vagy akik nemsokára befejezik az egyetemet. Ez egy jó gyakorlási és tanulási lehetőség. Ugyanakkor tapasztaltabb jogászoknak is egy érdekes, új terület. Például az egyesületünk szokott ügyvédi irodákban érzékenyítő foglalkozásokat tartani. Ezeken az alkalmakon kicsit segítünk belelátni ezekbe a speciális szabálysértési eljárásokba, amit nem minden ügyvéd lát, illetve kerül velük feltétlenül kapcsolatba. Érdekesek szoktak lenni a foglalkozások, amikor nemzetközi ügyvédi irodákban szembesülnek az ügyvédek ezekkel a helyzetekkel vagy problémákkal.

Az önkéntes munkához kapcsolódó jóérzés, mit jelent Önnek? Azért javasolná az embereknek, hogy csatlakozzanak, hogy átéljék ezt?

Azt hiszem, hogy szeretné az ember azt gondolni, hogy hasznos, amit csinál. Valójában ez hasznosság sem igaz feltétlenül, nem mindig csak pozitív élmények érnek bennünket önkéntesként. Van, hogy nem sikerül vagy nem tudunk segíteni mindenkinek. Az utcajogászként végzett munkánkhoz az is hozzátartozik, hogy ezeket a helyzeteket fel kell dolgozni. Ugyanakkor, jó érzéssel tölt el az a tudat, hogy az egyesület stratégiai céljai között olyan megoldáson dolgozik, ami

hosszútávon valakinek segíteni tud,

– mert akár egyáltalán csak a figyelemfelhívásban – rávilágít a munkájával olyan problémákra, amiket közösen kellene megoldani. Nyilván az államnak kellene megoldani, vagy társadalmi szinteken kellene megoldást találni rá. Én személy szerint a személyes problémamegoldásban is hiszek, azt gondolom, hogy sok esetben, akik hozzám fordulnak, azoknál fordulópont lehet az, hogy megoldást találunk éppen az adott problémáikra. A saját életemből is tudom, hogy el lehet tölteni egy csomó időt azzal, hogy kiutakat keressünk, megoldásokat a problémákra, de ha valaki leegyszerűsíti ezt, a problémára gyorsabb megoldást talál, akkor egész más irányba terelheti az útját az embernek.

Nem tudni ki, milyen jogászi hivatást választ és, hol, milyen titulusban helyezkedik el végül. Ami viszont bármelyik szférában választható lesz, az emberségesség: az ügyféllel, az embertársunkkal szembeni bánásmódunkban. Dr. Dietz Henrietta, az Utcajogász Egyesület tagjaként és ügyvédként is, ezt közvetíti felénk, az ügyfelet szolgálni alázatosan, bármilyen körülmények közül való legyen.

Losteiner Cecília