Az alternatív vitarendezési módszerek mint a pereskedést – részben vagy teljesen – helyettesítő eljárások világszerte egyre ismertebbekké válnak, és alkalmazásukra egyre szélesebb körben kerül sor hazánkban is. Ennek egyik kiváló példája a bírósági közvetítés, amely számos területen, különösen családjogi, munkajogi, különböző szerződéses ügyekben, valamint gazdálkodó szervezetek egymás közötti vitáiban szolgálhat alternatívaként.

Interjúnkban egy bírósági közvetítőt, Dr. Hegedűs Ákost kérdeztük mindennapjairól, a bírói és a közvetítői munka közti különbségekről, és a bírósági közvetítés magyarországi helyzetéről.

Egy rövid szakmai bemutatkozással szeretnénk kezdeni. Hol dolgozik, milyen pozíciókban és mióta?

2016 márciusa óta az Egri Járásbíróság polgári ügyszakos bírája vagyok. 2014 szeptembere napjától bírósági közvetítőként is dolgozom az Egri Törvényszéken. Bírói kinevezést 2011-ben nyertem a Gyöngyösi Járásbíróságra. A bíróságra rögtön az egyetemi tanulmányaim után kerültem, ahol titkárként dolgoztam büntető peren kívüli, szabálysértési és polgári peren kívüli ügyekben, tartottam személyes meghallgatásokat. A Szent István Rádiónál sugárzott jogi műsorban több mint egy éve rendszeresen mutatom be a polgári perekben és a bírósági közvetítésben rejlő igényérvényesítési lehetőségeket.

Hogyan emlékszik vissza a jogi egyetemi éveire? Van valami, amit mai fejjel gondolkodva másképp csinált volna tanulmányai során?

Visszagondolva az egyetemi éveimre olyan, minthogyha egy önálló kis élet lett volna örömökkel, bánatokkal, nagy csalódásokkal és lelkesítő sikerekkel. Egyetemistaként elsősorban a büntetőjog iránt érdeklődtem, de minden tanáromtól kaptam több, kevesebb olyan útravalót, amelyet tudok használni még most is a mindennapok során. Gyakran szembesülök azzal is, hogy az egyetemi előadásokon elhangzott, akkor még érdektelen információk különös jelentőségre tesznek szert az életem bizonyos állomásain.

Mi terelte eredetileg a bírói pálya felé? Milyen motivációk terelték azután a közvetítői pályára?

Édesapám több mint harminc évig volt a Pásztói Városi Bíróság elnöke. Hét éves koromig a bíróságon is laktunk, ezért sokszor szoktam hangoztatni azt, hogy a bíróságra bemenni számomra olyan, mintha haza mennék. Természetes volt számomra, hogy az apai mintát követve, amennyiben lehetőségem lesz rá, én is büntető bíró leszek. Emellett azonban a jogfilozófia éppen eléggé megfertőzött ahhoz, hogy a társadalmi problémákat, a vitás helyzeteket ne jogágakra lebontva szemléljem, hanem próbáljak olyan problémamegoldó nézőpontot keresni, amely minél univerzálisabban használható. A közvetítői pálya mégis csak több évi bíráskodás után merült fel bennem, mint lehetőség.

Mi jelenti a legnagyobb kihívást munkája során, különös tekintettel arra, hogy mind bíróként, mind közvetítőként is tevékenykedik?

A legnagyobb kihívást számomra a vitás kérdések helyes rendezése jelenti. Annak megtalálása, hogy a bírósági közvetítés vagy a bírói ítélkező eszköztár eredményezi-e a legmegfelelőbb megoldásokat. Tekintettel arra, hogy peres eljárás sokkal több van jelenleg még, mint közvetítői eljárás, ebből következően a bírói pulpituson továbbra is otthonosabban érzem magam, mint a közvetítői székben. Mindkét eljárás során azonban érzem azt a fajta feszültséget, hogy szeretnék minél kevesebbet ártani a feleknek, miközben a vitás kérdések megoldása sokszor fájdalmas út végigjárásán keresztül érhető csak el.

Mennyire jelent nehézséget átállni a bírói szerepből a közvetítő szerepébe? Mik a fő különbségek a kettő között?

Érdekes mód ezt a kérdést sokan tették már fel nekem, ami azért különösen furcsa számomra, mert reggelente, amikor felkelek és elkészítem a feleségemnek a reggeli kávéját, a gyerekeknek a reggeli teáját, nem bírói szerepkörben szoktam tevékenykedni. Amikor az esti mesét mondom el a gyerekeknek, akkor sem bíróként lépek fel. Néha családi vitáknál előfordul, hogy úgy teszek, mintha otthon is bíró lennék, de szerencsére még nem túl gyakran. Nagy hatással volt rám Jerome Frank munkássága is, aki a bírói szerepet egy fajta apapótléknak tekintette. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a bírói szerep is ugyanúgy csak egy szerep, mint a közvetítőé is. A bírói munka során a múltbeli eseményeket ítéljük meg, míg a közvetítői eljárásban hagyjuk, hogy a felek végezzék el saját cselekedeteik értékelését, maguk hozzanak cselekedeteik felett ítéletet és találjanak megoldásokat a viszályhelyzetekre.

Véleménye szerint milyen személyiségjegyek és képességek a legfontosabbak a bírósági közvetítői pályán?

Vannak olyan személyiségjegyek és tulajdonságok, amelyek előnyt jelentenek a közvetítői munka során, de eddigi tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy a közvetítés eléggé sokrétű tevékenység ahhoz, hogy a legsokszínűbb személyiségjegyekkel rendelkező személyek is jól végezhessék ezen feladatot. Nagyon sokan tartják fontosnak azt, hogy a közvetítő tudjon jól hallgatni, legyen empatikus, személyre szabott, mégis nagy mozgásteret lehetővé tevő kérdésekkel dolgozzon. Fontos, hogy saját személyisége ne nyomja el a közvetítésben résztvevő felek személyiségét.

Lényeges, hogy a folyamatokat inkább terelgesse, mint meghatározza.

Mind a bírói mind a közvetítői hivatásban nagyon-nagy jelentősége van az alázatnak.

Milyen előrejutási lehetőségek vannak a bírósági közvetítésben, mennyire tekinthető jövedelmező hivatásnak?

Jelenleg önálló hivatásnak a bírósági közvetítői munka nem tekinthető, mivel jellemzően a bírósági közvetítők munkájukat egyéb feladataik ellátása mellett végzik. A bíróság számára a bírósági közvetítés biztosítása még nem jelent olyan terhet, ami miatt szükséges lett volna kizárólag bírósági közvetítéssel foglalkozó személyek kijelölése. Tekintettel erre a helyzetre a bírósági közvetítés nem az előrejutási lehetőségek vagy a jövedelemszerzés szempontjából minősül kedvező perspektívának, hanem a vitarendezés humánus módja és a pozitív gondolatok közlése okán. A bírósági közvetítés elősegíti a vitakultúra fejlődését, és ezáltal hosszú távú hatásai vannak a társadalmi együttélésre.

Mi az eddigi legkellemesebb élménye közvetítőként, amelyre kifejezetten örömmel emlékszik vissza?

A közvetítői eljárás során is hullámzóak az ember érzései. Vannak olyan pillanatok, amikor holtpontra kerül a közvetítés folyamata, és van, amikor szinte szárnyalnak a gondolatok. Ezért nagyon nehéz egyetlen momentumot kiemelni a közvetítői tevékenységemből. Mégis, mivel választanom kell, az a történet különösen kedves számomra, amikor két ellenérdekű fél úgy jelent meg a közvetítői megbeszélésen, hogy magukkal hozták ügyvédeiket és azt mondták, csak akkor hajlandóak bejönni a közvetítői szobába, ha a másik fél ügyvédje nem jöhet be, azonban a saját jogi képviselőjét behozhatja magával. Erre tekintettel a közvetítői eljárásról szóló tájékoztatás egyes részeit nem a közvetítői szobában mondtam el, hanem a folyosón kezdtem el beszélgetni a felekkel, illetve jogi képviselőikkel. Egy körülbelül 20 perces beszélgetés után döntöttek úgy a felek, hogy jogi képviselő nélkül mégis bejönnek a közvetítői szobába, és ha már rászánták ezt a délelőttöt, akkor mindenfajta kötöttség vállalása nélkül hajlandóak megkezdeni a közvetítői eljárást. Ezt követően, ha jól emlékszem három vagy négy alkalommal találkoztunk még, minden egyes alkalom legalább három órás időtartamú volt, de a végén létrejött a felek közötti megállapodás úgy, hogy mindketten azt mondták, biztos nem jutottak volna idáig, hogyha korábban értesültek volna a közvetítésről vagy mediációról.

Mit tart a közvetítői szakma legvonzóbb tulajdonságának és mi az, ami sokszor elrettenti az embereket, ha van ilyen egyáltalán?

Számomra a közvetítői munka legvonzóbb tulajdonsága, hogy nem veszi el a döntést a felek kezéből, hanem rábízza a vitatkozó ügyfelekre a számukra legmegfelelőbb megoldás kidolgozását. Ez egyben a legnagyobb kihívását is jelenti, mivel a közvetítőnek anélkül, hogy a feleket megpróbálná valamiről meggyőzni, irányítani vagy ajánlásokat adni egyszerűen

egy vitafolyamat kereteinek megteremtésével lehetőséget ad a viszály megszüntetésére.

Lát különbséget Magyarország és bizonyos külföldi országok közt a mediáció ismertségét, megbecsültségét és a szakmai hozzáértést tekintve?

Igazi rálátásom a mediáció külföldi országokban történő ismertségét, megbecsültségét és a szakmai hozzáértést tekintve nincsen. Ezzel kapcsolatosan olyan mélységben, mint a magyarországi helyzetről megalapozatlan lenne nyilatkoznom. A nemzetközi konferenciákon elhangzottakból azt a következtetés vontam le, hogy nagyon jó helyen állunk a szakmai hozzáértést tekintve. A bírósági közvetítés terültén nagyon sok a jól kiképzett és már nagy tapasztalatokkal rendelkező bírósági közvetítő, ami azért is különösen fontos, mert ezen a területen az egyik legjelentősebb mérőszám a minél nagyobb szakmai gyakorlat.

Zárásként: mivel biztatná a jelenlegi egyetemistákat arra, hogy bírósági közvetítői pályát válasszák, milyen tanácsot adna számukra?

Az egyik legfontosabb tanácsom az, hogy érdemes az egyetemen elhangzott minden gondolatra odafigyelni, természetesen kellő kritikai éllel, ugyanis sok ostobaságnak tűnő dolog csak az életünk egy későbbi szakaszában nyer igazi jelentést. Sokszor vesztegetünk el lehetőségeket azért, mert nem vesszük komolyan azt a kijelentést, hogy bárhonnan érkezhet gondolat. Akiben pedig van vágy arra, hogy bírósági közvetítő legyen, annak a jogi munka minden területén jól meg kell állnia a helyét, mivel bírósági közvetítő csak abból lehet, aki bírósági fogalmazói időszakát követően sikeres szakvizsgát tett, és bírósági titkári kinevezést kapott. Ez azonban a bírósági közvetítői kompetenciákon túl nagyon komoly és magas színvonalú jogi ismereteket feltételez. Az alapos jogászi munka mellett azonban szükségképpen megmutatkoznak a jogi megoldások hiányosságai is. Ezt egészíti ki a bírósági közvetítés intézménye, amely reményt ad arra, hogy a jogos bírósági döntések mellett a felek saját igazságérzetüknek megfelelő döntéseket hozhassanak saját életük felett szakképzett bírósági közvetítők segítségével.

Bíró Viktória, Varga Csaba