Felülvizsgálták a Brüsszel I. rendeletet – Interjú Kengyel Miklóssal

Ez év januárjában hatályba lépett az Európai Unió új joghatósági rendelete, mely a korábbi Brüsszel I. rendeletet váltotta fel. Az új rendelet megalkotásával eltörölték az exequatur eljárást, szűkült a közrendi kifogás alkalmazási köre, és az Európai Unió nyitott a harmadik államok irányába. Kengyel Miklós egyetemi tanárral, a Budapesti Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem oktatójával beszélgettünk.

kengyel

Milyen előzményekkel született meg az új Brüsszel I. rendelet? Miért volt szükség a korábbi joghatósági rendelet felülvizsgálatára?

Az Európai Uniós rendeleteknél kialakult gyakorlat az 5-10 évenkénti felülvizsgálat, ami módosításokhoz vagy egy új rendelet megalkotásához vezethet. Ez történik az igazságügyi együttműködést szabályozó rendeletekkel is. A korábbi Brüsszel I. rendelet, melyet 2001-ben fogadtak el, egy nagyon jól megalkotott jogforrásnak bizonyult, ezért az első felülvizsgálata alkalmával nem módosították, de 2010 körül már felmerült a változtatás szükségessége.

Az 5 vagy 10 évenkénti felülvizsgálat a rendeletalkotás normális menetéhez tartozik. Ez idő alatt annyi változás megy végbe az Európai Unió jogfejlődésében, hogy bizonyos korrekciókra minden rendelet rászorulhat. Nem kell valamilyen rendkívüli körülménynek bekövetkeznie ahhoz, hogy egy rendeletet felülvizsgáljanak.

Az új Brüsszel I. rendelet keletkezéstörténetében mégis van egy kis „csavar”. A Bizottság által 2010-ben közzétett tervezetről sokan tudni vélték, hogy az lesz a rendelet végleges változata. Megélénkült a jogirodalom, konferenciákon vitatták meg a várható változásokat. Aztán 2012-ben megjelent a rendelet végleges változata, ami lényegesen eltért a két évvel korábbi tervezettől. Feltételezhető, hogy az első változattal a Bizottság csak tesztelni akarta a tagállamokat, és ahol nagyobb ellenállásba ütközött, ott visszavonulót fújt, és a kisebb ellenállás útját választotta. Összességében a vártnál kisebb terjedelmű, bár a hatását tekintve mégis nagyon lényeges módosítás született.

Véleménye szerint milyen jogpolitikai megfontolások állhatnak amögött, hogy az új joghatósági rendelet már nem köti Európai Unión belüli lakhelyhez a felek joghatósági megállapodását amellett, hogy továbbra is az alperes tagállami lakóhelye képezi az általános joghatósági okot?

Az új rendelet megalkotása során volt egy olyan elképzelés, hogy a joghatósági rendeletben az Unió nyitna a harmadik államok felé, mivel korábban több kritika is érte a Brüsszel I. rendeletet arra hivatkozva, hogy főként a tagállamokat részesíti előnyben a harmadik államokkal szemben. Ezt próbálták volna orvosolni az új rendeletben, végül azonban a nagy elhatározásból a joghatósági megállapodás az, ami megmaradt. Itt feloldották a korábbi megkötést a lakóhelyre vonatkozóan, ami meglátásom szerint mindenképp előrelépésnek tekinthető, tágabb teret nyit a felek joghatósági megállapodásainak.

A korábbi rendelet 4. cikke úgy rendelkezett, hogy amennyiben az alperes nem rendelkezik valamely Európai Uniós tagállamban lakóhellyel, akkor az alperes lakóhelye szerinti állam joga határozza meg a bíróság joghatóságát a vitás ügyben. Ön nem tartotta volna szükségesnek e rendelkezés újragondolását arra tekintettel, hogy a tagállamok eltérő tartalmú nemzeti joghatósági szabályaira való utalás hátrányosan érintheti az igazságszolgáltatáshoz való jog érvényesülését az Unión belül?

Ez a módosítás szerepelt a 2010-es tervezetben, azonban a 2012-es végleges verzióból már kimaradt. Ugyanakkor a harmadik államok irányába történő nyitás nem került le a napirendről, az új rendelet 83. szakaszába bekerült, hogy 2022-ben ennek a kérdésnek a vizsgálatára vissza kell térni. Egyelőre elhalasztották a kérdés rendeletben való rendezését, aminek a konkrét okai nem ismertek a számomra, 2010 és 2012 között nyilvánvalóan nagyon sok minden történt az Európai Unió kulisszái mögött.

A személyes meglátásom ennek kapcsán, hogy Magyarország szempontjából a harmadik államok irányába történő nyitás nem egy annyira fontos lépés, nem egy olyan hiányossága az új joghatósági rendeletnek, ami miatt bánkódhatunk, hogy nem került bele.

Az Európai Uniós vonatkozású ügyek száma 10 évvel az Unióhoz való csatlakozásunk után sem növekedett meg jelentősen, évente pár száz ügyről beszélhetünk mindössze, főként családjogi ügyekről. Azzal a néhány Unión kívüli országgal pedig, amelyekkel kapcsolatba kerültünk peres eljárásokban, gondolok itt elsősorban Szerbiára illetve Ukrajnára, jogsegélyszerződéseket kötöttünk.

national flags EU

A korábbi rendelethez hasonlóan az új rendelet is megtartotta az „ordre public”, vagyis a közrendi kifogás intézményét, annak ellenére, hogy az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata is a közrendi záradék leépítésének irányába tolódott el az utóbbi években. Mit gondol, mi lehet az oka annak, hogy az új rendelet is biztosítja a tagállamok számára, hogy arra hivatkozással tagadják meg egy adott határozat elismerését, hogy az ellentétes a tagállam közrendjével?

A közrendi záradékról már 20 évvel ezelőtt Kropholler, aki az első kommentárt írta az európai polgári eljárásjoghoz, megállapította, hogy tulajdonképpen egyfajta „vészfék” szerepét tölti be, csak kivételes esetekben kerülhet sor az alkalmazására.

Az Európai Unió berkein belül évtizedek óta napirenden van a közrendi záradék kiiktatásának kérdése. Több próbálkozás is volt az elmúlt években a záradék eltörlésére, sőt, már születtek olyan rendeletek, melyek nem tartalmazzák a közrendi kifogás lehetőségét, de a Brüsszel I. rendelet felülvizsgálatakor végső soron arra jutottak a tagállamok, hogy a közrendi záradék eltörlésének még nem jött el az ideje. A tagállamok többsége még ragaszkodik ehhez a „vészfékhez”, úgy érzik, lehetnek még olyan kirívó esetek, amiket csak ezzel lehet orvosolni.

Nekem a személyes meggyőződésem az, hogy az integráció folyamata az új tagállamokat is rákényszerítette arra, hogy harmonizálják a jogrendszerüket. Az Európai Unión belül elvileg nem lehetnének nagy különbségek a tagállamok társadalmi, gazdasági, szociális rendszerei, berendezkedései között, ugyanakkor az Európai Unió mégis csak 28 tagállamból áll, ez lényegesen több annál a 6 államnál, amely létrehozta az Uniót és elfogadta a Brüsszeli Egyezményt. Tehát azzal, hogy növekszik az Európai Unió, növekszenek az eltérések is. Ennek megfelelően az a meglátásom, hogy mind a mai napig helye van a közrendi záradéknak az egyes rendeletekben. Habár mindig kitűzzük célul a megszüntetését, de a realitás mindig azt mutatja, hogy még nem érkezett el rá az idő.

Mindemellett talán további szűkítésnek tekinthető a közrendi záradék mozgásterét illetően az új rendelet azon megfogalmazása, miszerint „valamelyik fél kérelmére” tagadható meg az elismerés?

Igen, valóban szűkült a közrendi záradék alkalmazhatóságának köre azzal, hogy csak indítványra tagadható meg az elismerés. Ez is rámutat arra, hogy a bíróság már egy egészen más struktúrában vizsgálja meg a megtagadás egyes eseteit, mint ahogyan azt korábba tette.

Ami igazán nagy változás e tekintetben, az nem is az egyes megtagadási okok felsorolása, hanem ezeknek az elhelyezése, a rendszere. Az elismerés önmagában egy ipso iure folyamat, és mivel a végrehajthatóvá nyilvánítás az új rendeletből kiiktatásra került, a megtagadás lehetősége a végrehajtási eljárásra szorult vissza.

Mi a véleménye, valóban fennálltak már a feltételei az exequatur eljárás eltörlésének az új joghatósági rendeletben? Utalva itt elsősorban arra, hogy a tagállamok között valóban kialakult már egy olyan nagyfokú bizalom egymás működésével kapcsolatban, ami lehetővé teszi a külön eljárás nélküli, automatikus végrehajtást?

Ez a legnehezebben megítélhető kérdés. A statisztika oldaláról nézve azt mondhatjuk, hogy az exequatur eljárás egy teljesen formális eljárássá vált az utóbbi években, viszonylag kevesen éltek a jogorvoslati lehetőségekkel.

Nagyon sok érvet fel lehetett hozni az eltörlése mellett, ugyanakkor főleg az új tagállamok részéről volt tapasztalható egyfajta ragaszkodás ehhez az eljáráshoz, hiszen ezek az országok alig 10 éve alkalmazták a rendeletet, ellentétben a régi tagállamokkal, ahol 20-30 éves gyakorlat alakult már ki. Az új tagállamok sokkal kevesebb rutint szereztek a rendelet alkalmazásában és ezért egyfajta veszélyt láttak, illetve látnak abban, ha az egyik tagállamban hozott bírósági határozatot egy másik tagállamban úgy lehet végrehajtani, hogy azt lényegében semmiféle kontroll eljárás nem előzi meg, nincs végrehajthatóvá nyilvánítás. Ennek sem igazán ismerjük a gyakorlatát egyelőre, nem tudhatjuk még, hogy mit hoz a jövő e tekintetben.

A személyes véleményem, hogy az új joghatósági rendelet, vagy legalábbis a rendeletnek ez a módosítása a globalizáció terméke, egyértelműen elsősorban a hitelezők, tehát a multik illetve a bankok érdekeit szolgálja. Az új rendelet egyáltalán nem adóspárti, bár annak látszik, de valójában egy elég kíméletlen hitelezői érdekérvényesítést tesz lehetővé, amihez képest az alperesek számára biztosított jogok inkább csak üveggyöngyöknek tűnnek.

A végrehajtási eljárás tekintetében lényegében az integrációs folyamat megtorpant. Amíg a Brüsszel I. rendelet a végrehajthatóvá nyilvánítás esetében nagyon világosan kijelölte a közösségi jogszabályoknak és a tagállami jogszabályoknak a határait, és ezeket szinte hézagmentesen összeillesztette, a mostani végrehajtási szabályokban viszont elég sok a következetlenség, nem érezhető bennük a korábbi precizitás.

Helyenként kifejezetten „szószátyár” a rendelet, ami egyébként kifejezetten a mostani rendeletekre nagyon jellemző, kezdenek túlmagyarázni mindent, az olyan dolgokat is, amik viszonylag egyértelműek lennének. Emögött nyilvánvalóan az áll, hogy az unión belül törekszenek úgy megfogalmazni a rendeletek szövegeit, hogy mind a 28 tagállam számára érthetőek legyenek, de ebből egyfajta rendeletalkotói „bőbeszédűség” alakul ki.

Meglátásom szerint a végrehajtás esetében nem igazán sikerült az egységesítés, sőt némileg paradox módon sokkal erőteljesebb a nemzeti jogokhoz való visszatérés, tehát még távolabbra került annak a lehetősége, hogy valamennyire is közelítsék egymáshoz a tagállamok végrehajtási rendszereit.

Könnyen lehet, hogy a jövőben problémát fog jelenteni az, hogy egy ítélet nem megy át végrehajtás szűrőjén, és esetleg olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket a végrehajtás államának joga nem ismer. Erre nézve tartalmaz a rendelet egy olyan szabályt, miszerint meg kell keresni a szóban forgó rendelkezéshez legközelebb álló nemzeti jogszabályt és annak megfelelően kell végrehajtani a rendeletet. Ugyanakkor nem tartom kizártnak így sem, hogy előfordulhatnak majd olyan szélsőséges esetek is, amelyek az Európai Unió Bírósága előtt fognak landolni, mert a nemzeti jogrendszerek nem fogják tudni kezelni, megoldani ezeket a helyzeteket.

europai_parlament_strasbourg

Elképzelhetőnek tartja, hogy ez a módosítás nem lesz hosszú életű?

Az Európai Unió válsága a rendeletalkotásban is megmutatkozik, nem lehet a kettőt egymástól függetleníteni, még akkor sem, ha az igazságügyi együttműködés kevésbé politika érzékeny terület.

Azáltal hogy most már 28 tagállam alkotja az Uniót, a rendeletek megszületése is egyre nehezebb, összetettebb folyamattá vált, hiszen az egyeztetési eljárások immáron 28 tagállamot érintenek. A széttartás egyre nagyobb, egyre több olyan önálló érdek fogalmazódik meg, ami a rendeletalkotást megnehezíti, és már egyre kevésbé beszélhetünk homogenitásról az Unión belül, hiszen teljesen mások a régi és az új tagállamok érdekei. Azt, hogy ezeknek az érdekkülönbségeknek mi lesz a hatása hosszútávon, hogy felgyorsítják vagy épp lelassítják a módosításokat, illetve úgy általában a közösségi jogfejlődést, nos ezt egyenlőre még nem lehet megjósolni.

Egy hónappal ezelőtt részt vettem egy konferencián Luxemburgban, amelynek témáját az Európai Uniós polgári eljárásjogot érintő jövőbeli módosítások képezték. Az ott elhangzottakra tekintettel azt mondhatom, a közeljövőben túlságosan nagy, forradalmi változtatások nem várhatóak, inkább csak kisebb korrekciók. Tehát a bevált módszereken nem igazán kíván a Bizottság változtatni.

Említette, hogy Ön szerint az adósok védelme mintegy kiüresedett az új rendeletben. Miből látszik ez pontosan?

Én alapvetően nem kiüresedésre céloztam. Továbbra is megvannak az adósok védelmét szolgáló jogintézmények, ezek látszólag erősödtek, de valójában nincsenek egy súlycsoportban azokkal a lehetőségekkel, amikkel a hitelezők rendelkeznek.

Ön szerint feladata lehet a végrehajtásnak egyáltalán a kötelezettek védelme, vagy ennek inkább a végrehajtható okirat megszületése körében van helye?

Ezt a kérdést azért nehéz megválaszolni, mert a végrehajtás szabályozása teljes mértékben a nemzeti jogalkotás hatálya alá tartozik, ez azt jelenti, hogy Európában nem beszélhetünk egy egységes végrehajtási jog létezéséről. Ehelyett 28 tagállam saját végrehajtási rendszere fejlődik egymás mellett az idők során, amelyekben a legkülönbözőbb módokon gondoskodnak, vagy éppen nem gondoskodnak az adósok védelméről.

Általában minden ország jogrendszerében megtalálható egy olyan védelmi rendszer, amellyel még a végrehajtási eljárás alatt is lehet bizonyos lépéseket tenni a végrehajtás elkerülése érdekében, de abban az esetben, ha a végrehajtás egy bírósági ítéleten alapszik, és főleg egy határon átnyúló ügy esetében már nagyon nehéz megakadályozni a végrehajtást. Ennek talán az egyetlen módja, ha az ítélet származási országában próbál meg tenni valamit az adós a végrehajtás ellen, ott próbál meg élni valamilyen rendkívüli perorvoslattal. A végrehajtás államában már nagyon korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre a végrehajtás megakadályozására.

Összességében miként értékeli az új rendelet reformjait? Ön milyen további módosításokat tartana még szükségesnek?

Abból kell kiindulni, hogy 1968 óta beszélhetünk egyáltalán joghatósági szabályozás létezéséről. A jelenlegi, új rendelet legfontosabb szabályai is több mint 50 évesek, egészen a Brüsszeli Egyezményre vezethetőek vissza. Ez alatt az öt évtized alatt kétségkívül a joghatósági rendelet bizonyult az egyik legjobban sikerült közösségi jogszabálynak, nagyon jó érzékkel találta el a jogalkotó a közösségi és a tagállami érdekek arányát, összhangját. Megteremtette azokat az Uniós keretszabályokat, melyeket a nemzeti szabályozások megfelelően ki tudtak tölteni, illetve a joghatóság tekintetében közvetlenül alkalmazható, kollíziós normákat alkotott. Tulajdonképpen nem is forogtak fenn olyan nyomos indokok, amelyek miatt lényegesen változtatni kellett volna a kialakult szabályozáson.

Más kérdés persze, hogy a rendszeres, 5 illetve 10 évenkénti felülvizsgálat azt szolgálja, hogy mind a közösségi jogfejlődést, mind a folyamatosan változó Bírósági joggyakorlatot bele lehessen építeni az uniós rendeletekbe.

A joghatósági rendelet, a maga visszafogott módján, lényegében eleget tett a vele szemben támasztott elvárásoknak a korábbi évtizedekben is, most pedig, az új rendeletet illetően a gyakorlat próbája következik…

Tetszett a cikk?

Te is foglalkoznál hasonlóan érdekes témákkal?

Nézd meg az Arsboni Gyakornoki Programját és jelentkezz február 11-ig!

Van még egy kis időd? Olvasd el többi cikkünk is!

Tanulástechnikai tréningsorozat

Tanulástechnikai tréningsorozat Érezted már úgy, hogy a vizsgaidőszak végére nemcsak minden energiád, de az életkedved is eltűnt? Most kezdted az egyetemet, és még nem tudod, hogy hogyan tudsz ekkora anyagokat elsajátítani? A vizsgák előtt nem tudsz aludni, s annyira...

Ha bármit kérdezhetnél a főnöködtől, mi lenne az?

Ha bármit kérdezhetnél a főnöködtől, mi lenne az? Az Arsboni Karriernapon az a célunk, hogy kertelés nélkül megtudhassátok a titeket ténylegesen érdeklő infókat, hogy a hozzátok legjobban passzoló munkhalyet választhassátok ki! Tényleg hajnali kettőig is bent szoktak...

Hogyan válasszak magamnak munkahelyet?

Nem tudod, milyen szempontok alapján válaszd ki a neked megfelelő munkahelyet?

Bértárgyalás 1*1 – Négy tipp, hogy a legjobb fizetést harcold ki

Bértárgyalási 1*1. Négy tipp, hogy a legjobb fizetést harcold ki Hogyan képviseld érdekeidet sikeresen egy tárgyaláson anélkül, hogy átlépnél egy bizonyos határt? Hogyan határozd meg bérigényedet reálisan? Meddig mehetsz el fizetési igényeid érvényesítésénél? Íme...

Ilyen egy nap a DLA Piper ügyvédjeként!

Véget ért az idei ‘Lawyer for a Day’ jogesetmegoldó verseny. A döntőjébe jutott hallgatóknak magyar startupot kellett képviselniük egy holland befektetővel való tárgyaláson, miközben kollégáinkkal is együtt kellett működniük – igazán élethű volt a szimuláció....

Dolgozz egy európai nagyvárosban, a világ egyik vezető ügyvédi irodájánál

Idén is meghirdeti clerkship programját a Baker McKenzie Ambiciózus negyed- vagy ötödéves joghallgató, vagy frissen végzett jogász vagy? Szívesen dolgoznál külföldön, a világ egyik legnagyobb ügyvédi irodájánál? Egyedülálló szakmai tapasztalatra tennél szert, miközben...

Ügyvédjelölti álláshirdetés (Izsó és Tóth Ügyvédi Iroda)

Ügyvédjelölti állásajánlat Izsó és Tóth Ügyvédi IrodaA IX. kerületben működő, dinamikusan fejlődő, több profillal is rendelkező Irodánkba ügyvédjelöltet keresünk. Irodánk több jogterületen is szolgáltat, munkánk során igyekszünk azonban – személyhez kötötten – egy-egy...

Gyakornoki álláshirdetés (Lakatos, Köves és Társai)

Gyakornoki állásajánlat Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda A Lakatos, Köves és Társai (korábban Clifford Chance) nemzetközi ügyfélkörrel rendelkező ügyvédi iroda, negyed- és ötödéves joghallgatók jelentkezését várja gyakornoki pozíció betöltésére. Elvárások:...

Ügyvédjelölti álláshirdetés (Lakatos, Köves és Társai)

Ügyvédjelölti állásajánlat Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda Ügyvédjelölti állásajánlat Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda Az 1990-es évek eleje óta működő Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda 42 fős jogászi létszámával egyike a legnagyobb és...

Ügyvédjelölti álláshirdetés (Dr. Dombi Ügyvédi Iroda)

Fiatal és az innováció mellett elkötelezett belvárosi csapat keresi hosszú távra, azonnali kezdéssel új munkatársát.