Jogászi életpályák – második rész:
az ügyvédjelöltek élete


Múlt heti beköszöntő írásunkban egy olyan cikksorozatot terveztünk, amiben az egyes jogászi pályákban rejlő előnyökről és hátrányokról számolunk be, ezzel is segítve, hogy karrieretekkel kapcsolatban megalapozott döntést hozzatok. Az ügyvédi és ügyvédjelölti szférát a transzparencia hiánya, a legtöbb szereplő hozzáállását pedig a fokozott titkolózás jellemzi. Ez a kis cikk sem fogja elhozni a Tudást, de ennyivel talán hozzá tudunk járulni, hogy megalapozott döntést hozz. Többekkel beszélgetve próbáltuk megválaszolni azokat a kérdéseket, amik kutatásunk alapján a legjobban érdekelnek titeket.

Ki az ügyvédjelölt és mit csinál?

Az ügyvédi törvény szerint az ügyvédjelölt a jogi szakvizsga letételéhez szükséges joggyakorlat megszerzése érdekében ügyvédi tevékenységet ügyvéddel vagy ügyvédi irodával fennálló munkaviszony alapján munkáltatója helyetteseként, utasításai szerint, azok ügyfelei számára gyakorolja.

Mit is jelent ez a mondat? Azt a törvény is leszögezi, hogy az ügyvédjelölti lét célja a jogi szakvizsga sikeres letétele. Aki esetleg nem tudná, a szakvizsgát legalább három év jogászi munkakörben töltött idő után lehet letenni, és sikeres abszolválása esetén lesz az illető úgymond teljes értékű jogász. Ezek után a klasszikus jogászi életúton haladva nem szükséges több papírt összegyűjteni. Technikailag ez úgy néz ki, hogy három körben az államvizsga tananyagának másfélszeresét kitevő bemagolt anyagot kell visszaadni. Az ügyvédi törvény értelmében az ügyvédjelöltet olyan munkával kell ellátni, amelynek során elsajátíthatja az ügyvédi működéshez, valamint a jogi szakvizsga letételéhez szükséges gyakorlati ismereteket. Hogy ez a gyakorlatban egészen pontosan mit jelent, azt irodája válogatja. A jelöltek általában segítenek az ügyvédnek a jogszabály-kutatásban, peres és szerződéses anyagok előkészítésében, illetve őt tárgyaláson helyettesítik. Ha van, a fordítási feladatokat is általában szeretik a jelöltre allokálni.

Amit ki kell még emelni, hogy a jelölt is ügyvédi tevékenységet folytat. Tehát, eltérő törvényi rendelkezés hiányában, mindenre jogosult, amire főnöke, okiratot szerkeszthet, jelen lehet büntetőeljárásban foganatosított eljárási cselekményen, munkáltatóját helyettesítheti. Ennek megfelelően tehát a jelölt is érdemi jogi munkát végez. Elméletben. A gyakorlatban azonban sokszor egybemosódik a jelölti és az adminisztratív munkakör: a jelölt jár postára, földhivatalba, de olyanról is hallottam, hogy a tisztítóból a jelölt hozta el ügyvéd főnöke öltönyeit. Ez pedig nem csak deprimáló, de karrierszempontból is veszélyes. Ahogy mi is sokszor írtunk, az automatizáció a jogi szakmában elsősorban az egyszerűbb ügyek kezelését (pl.: szerződésmintába a nevek beírását) fogja érinteni. Tehát aki jelöltként is csak ilyeneket csinál, versenyképes tudás hiányában akár már néhány év múlva hoppon maradhat.

Az ügyvédjelöltek nem túl kedvező munkaerőpiaci helyzete számos fórumon téma, és olyan rengeteg jó hírrel ez a cikk sem fog szolgálni. Csak illusztráció gyanánt: egy Budapesten ügyvédjelöltként dolgozó barátom szerint neki egyetlen jogász ismerőse sem jelölt már, mindenki átment a vállalati szférába vagy a közigazgatásba. Reprezentatív adatfelvétel és átfogó kutatás információim szerint egyelőre nem készült az ügyvédjelöltek helyzetéről. A legmegbízhatóbb adatokat a Pro Lawyer Consulting több mint 400 ügyvédjelölt megkérdezésével történő 2016-os kutatása adta. A megjelenített diagramokon feltüntetett adatok ezen a kutatáson alapulnak. Tekintve, hogy 2014-ben körülbelül 2100 ügyvédjelölt volt országos szinten bejegyezve (emellett körülbelül 10 600 aktív ügyvéd), a kutatás eredményei akkor is megfontolásra érdemesek, ha az adatok egyébként nem reprezentatívak.

Budapesten kívül

Sok tekintetben nagy eltérés tapasztalható a vidéki és a budapesti jelöltség között. Bár szegedi vagyok, arról, hogy milyen a vidéki bojtárok élete, kevés konkrétummal rendelkezem.

Egy vidéken jelöltködő ismerősöm havi nettó 90 000 Ft-os bért kapott munkájáért (négy évvel ezelőtti adat). Másik, azonos kategóriába tartozó volt évfolyamtársamtól visszahallott információ szerint az ügyfelezés nagy része inkább a lelkisegély-szolgálatban merül ki. Létezik egy olyan sem megerősített, sem megcáfolt városi legenda is, hogy kis vidéki irodákban bizony ingyen dolgoznak a jelöltek. (Ez egy három éves cikk, de érdemes elolvasni.)

Volt évfolyamomban körülbelül axiómaként volt kezelve, hogy aki jelöltködni akar diplomaszerzés után, annak Budapestre kell költöznie. A fővárosba költözés mellé akadnak egyéb, csekélynek nem mondható költségek is, amik a munkakezdéssel járnak: kamarai felvételi díj, talár, jelölti iskola. Ezek egy részét sok munkáltató szereti a munkavállalója nyakába varrni. Ne feledjétek azonban, hogy az Mt. alapján szabad megállapodás tárgya, hogy ki viseli ennek költségeit. Ez is a bértárgyalás része, ne hagyjátok magatokat!

Szervezetileg, munkafolyamatot tekintve és anyagi juttatásokban is elég nagy eltérés tapasztalható az egy ügyvéddel működő mini, a közepes és a nagy irodák között.

A nagy irodák világa

A nagy (20-nál több jogászt foglalkoztató) irodák vagy nemzetközi hálózat részei, vagy függetlenek ugyan, de jelentős külföldi megbízói körük van. A munkanyelv ennek megfelelően igen gyakran az angol; a megfelelő nyelvtudás elengedhetetlen. Sokan nagy előnyként emelik ki az adminisztratív támogatást, hogy már jelöltként sem kell postára vagy földhivatalba járni.

Forrás: Pro Lawyer Consulting

A nagy irodák világának jobb megértéséhez több emberrel beszéltem, akik anonimitásuk tiszteletben tartására kértek minket. Egyikük másfél évet dolgozott egy ismert nemzetközi irodában, nemrég pedig egy másikban folytatta karrierjét. Szerződései értelmében a fizetés konkrét összegét nem árulhatta el, ami sajnos sokat elmond a transzparencia teljes hiányáról. Szerencsére sávokat megadhatott részünkre: pályakezdőként nettó 200 000 – 250 000 forint között alakult a fizetése, melyhez a másfél év alatt egyszeri bruttó 300 000 Ft bónuszt kapott, illetve egy bruttó 50 000 Ft-os emelést. Jelenlegi helyén, másfél év tapasztalattal a háta mögött bérezése a nettó 280 000 – 320 000-es sávban mozog. A munkaidő alakulásáról azt mondta, hogy míg első helyén kilenc körüli érkezéssel este hét előtt ritkán rakta le a munkát, gyakran kijött a heti 65-70 munkaóra, mostani munkáltatójánál jobb a helyzet. Arra a kérdésemre, hogy miért választotta a jelölti létet egy nemzetközi irodában, az alábbi választ adta:

„Ehhez kell egy nagyfokú mazochizmus.”

Azt mondta, hogy kizárásos alapon jutott erre a pályára. A közigazgatást, a bírói és az ügyészi pályát kizárta, amikor pedig a vállalati szféráról kérdezgettem, elintézte annyival, hogy az „közigazgatás 2”. Maradt tehát a jelöltködés, mint lehetőség, és azon belül is kizárásos alapon jutott a nagy irodákig. A kicsik szerinte maradi szemléletűek, a közepesek pedig nagyok akarnak lenni, de nem tudnak. Arra a kérdésemre, hogy miket tud tanácsolni a nagy irodában gondolkozóknak, az alábbiakat mondta: „Egyrészt kerüljétek el a csillogás csapdáját! Minden nagy iroda csillogó, és nagyon jól néz ki. Ne ez alapján válasszatok! Általánosságban szakmai szintben sincs nagy különbség köztük, viszont ha van olyan jogterület, amiben nagyon jó az iroda, és az titeket is érdekel, az már egy jó kiindulópont lehet. Nyugodtan hallgassatok a megérzésetekre például azzal kapcsolatban, hogy szimpatikus-e az interjúztató! És még egy dolog. Az egyes irodákról keringő városi legendáknak bizony van alapjuk.

Egy másik általam megkérdezett szintén nemzetközi irodában dolgozó volt jelölt az alábbiakat mondta: „Abszolút nem bántam meg az ott töltött időt. Az az elvárásrendszer, aminek ott meg kellett felelnem a mai napig hatással van rám abban a tekintetben, hogy hogyan végzem a munkám: csak top minőséget adok ki a kezeim közül. Az ügyvédséggel klasszikusan együtt járó egyéb készégek, például az ügyféllel vagy egymással való kommunikáció terén viszont kevesebbet tudtam tanulni a kollégáimtól, mert  alapvetően egész nap a gép előtt ültünk, és leginkább e-mailben kommunikáltunk. Fizetést tekintve a felső 10%-ba tartoztam 250 000 forintot meghaladó nettó fizetéssel. A munkaidőben az volt a legrosszabb, hogy totál kiszámíthatatlan volt. Esti mozi- és színházjegyeim számtalan alkalommal végezték a kukában.”

Forrás: Pro Lawyer Consulting

Az irodák méretével arányosan csökken a kifizetett bér is. Egy egy-ügyvédes irodában dolgozó barátom havi nettó 130 000 forintot tengődik több éve már. Egy egy-két ügyvédet és jelöltet foglalkoztató irodánál dolgozó ismerősöm pedig napi tíz órás fix munkaidővel nettó 100 000 Ft-ot kapott. (Négy éves adat). Most is van viszont olyan egyszemélyes iroda, amely minimálbért fizet kezdő jelöltjének. Nagyobb létszámú és árbevételű, de nem nemzetközi irodák is körülbelül havi nettó 150 000 – 180 000 Ft körül fizetnek havonta.

A kicsik

De milyenek a kisebb irodák? Erről is faggattam azt a már fent említett barátomat, aki annak ellenére gyűri a jelölti létet, hogy ezen álmukat dédelgető ismerősei ezt már rég feladták. „Egy multicégtől jöttem el, így mindenféleképpen kisebb irodában akartam dolgozni. Egy kisebb szervezetben ugyanis sokkal közvetlenebb a kapcsolat, gyorsabb a tanulás folyamata, illetve az egész ügymenetre rálátok, nemcsak a projektek egy-egy szegmensére. Egy ilyen jellegű irodában (három ügyvéd és én mint jelölt) az ügyfelek elől sem vagyok elrejtve. Fizetésem havi nettó 130 000 forint volt, míg a munkaidő fél kilenctől fél hét-hétig tartott.” Arra a kérdésemre, hogy mi motiválta abban, hogy egy nem túl versenyképes bérért nem a legbarátibb munkaidőben jelöltködjön, az alábbiakat mondta: „Szerintem abszolút megéri egy ilyen helyen dolgozni.

Az ügyfélkezelést és az ügyfélkommunikációt csak egy ilyen kaliberű irodában lehet jól megtanulni.

Ennek a trükkjei nincsenek fenn az interneten. Ha pedig az ember egyéni ügyvéd, de igazából akármilyen ügyvéd akar lenni, ez a tudás elengedhetetlen.” Amikor arról kérdeztem, hogy miért éri meg az iroda típusától függetlenül az ügyvédi szakmára készülni, így válaszolt: „Az ügyek sokfélesége és az ebből fakadó izgalmas változatosság sok szempontból kárpótol a negatívumokért. A közigazgatás és a cégek világa szerintem nagyon unalmas. Van egy olyan oldal is, mely szerint ez a szakma emberközpontú. A tudásod arra használod, hogy mások valódi problémáit segítsd megoldani.”

A fentiek alapján talán kicsit meglepő, de úgy tűnik, hogy a jelöltek egy szignifikáns része összességében elégedett munkájával.

Forrás: Pro Lawyer Consulting

Szakvizsga után

Kulcskérdés ugyebár, hogy a frissen szakvizsgázott ügyvéddel folytatja-e az iroda az együttműködést. Ha igen, akkor beszélünk alkalmazotti ügyvédi helyzetről. Ilyenkor az ügyvéd munka- vagy megbízási viszonyban dolgozik az irodának. Erre nincs egységes gyakorlat, igazából mérettől függetlenül irodája válogatja. Talán annyit lehet még ehhez hozzátenni, hogy a nagy irodák jobban szeretik pörgetni a jelölteket, a kisebbek jobban értékelik azt, amikor a jelölt már komfortos az ügyfélkörrel és az irodaspecifikus ügymenettel. A fizetés szempontjából itt azonban nagyon elkezd kinyílni az olló. Hallottam olyanról, hogy szakvizsgázott ügyvédnek nettó 150 000 forintos bért ajánlottak fel, egy nagy nemzetközi irodában viszont a félmilliót is meghaladja a kezdő ügyvédi fizetés. Engem egy közepes irodában történő állásinterjúmon arról tájékoztattak, hogy a kezdő ügyvédi fizetés nettó 260 000 forint körül alakul (két éves adat). Illetve meg lehet próbálni irodát nyitni. A kötelező kamarai tagdíjak és egyéb hozzájárulások egyáltalán nem vészes összegek. Erre jönnek az ingatlan bérlésének költségei, meg minden, ami egy saját vállalkozás beindításához kapcsolódik. Ehhez azonban olyan szinten nem értek, hogy még találgatni sem kezdek el.

A tanulságot nem akarom a szátokba adni. Az összefoglalóból talán kiderül, hogy vannak az ügyvédi/jelölti szakmának olyan szépségei, amik más szakmákban nem találhatók meg, de a kezdet, vagy egyes értelmezések szerint az öt év egyetem utáni folytatás nagyon messze áll a sétagalopptól.

Jogászi életpályák – második rész: az ügyvédjelöltek élete

Múlt heti beköszöntő írásunkban egy olyan cikksorozatot terveztünk, amiben az egyes jogászi pályákban rejlő előnyökről és hátrányokról számolunk be, ezzel is segítve, hogy karrieretekkel kapcsolatban megalapozott döntést hozzatok. Az ügyvédi és ügyvédjelölti szférát a transzparencia hiánya, a legtöbb szereplő hozzáállását pedig a fokozott titkolózás jellemzi. Ez a kis cikk sem fogja elhozni a Tudást, de ennyivel talán hozzá tudunk járulni, hogy megalapozott döntést hozz. Többekkel beszélgetve próbáltuk megválaszolni azokat a kérdéseket, amik kutatásunk alapján a legjobban érdekelnek titeket.

Ki az ügyvédjelölt és mit csinál?

Az ügyvédi törvény szerint az ügyvédjelölt a jogi szakvizsga letételéhez szükséges joggyakorlat megszerzése érdekében ügyvédi tevékenységet ügyvéddel vagy ügyvédi irodával fennálló munkaviszony alapján munkáltatója helyetteseként, utasításai szerint, azok ügyfelei számára gyakorolja.

Mit is jelent ez a mondat? Azt a törvény is leszögezi, hogy az ügyvédjelölti lét célja a jogi szakvizsga sikeres letétele. Aki esetleg nem tudná, a szakvizsgát legalább három év jogászi munkakörben töltött idő után lehet letenni, és sikeres abszolválása esetén lesz az illető úgymond teljes értékű jogász. Ezek után a klasszikus jogászi életúton haladva nem szükséges több papírt összegyűjteni. Technikailag ez úgy néz ki, hogy három körben az államvizsga tananyagának másfélszeresét kitevő bemagolt anyagot kell visszaadni. Az ügyvédi törvény értelmében az ügyvédjelöltet olyan munkával kell ellátni, amelynek során elsajátíthatja az ügyvédi működéshez, valamint a jogi szakvizsga letételéhez szükséges gyakorlati ismereteket. Hogy ez a gyakorlatban egészen pontosan mit jelent, azt irodája válogatja. A jelöltek általában segítenek az ügyvédnek a jogszabály-kutatásban, peres és szerződéses anyagok előkészítésében, illetve őt tárgyaláson helyettesítik. Ha van, a fordítási feladatokat is általában szeretik a jelöltre allokálni.

Amit ki kell még emelni, hogy a jelölt is ügyvédi tevékenységet folytat. Tehát, eltérő törvényi rendelkezés hiányában, mindenre jogosult, amire főnöke, okiratot szerkeszthet, jelen lehet büntetőeljárásban foganatosított eljárási cselekményen, munkáltatóját helyettesítheti. Ennek megfelelően tehát a jelölt is érdemi jogi munkát végez. Elméletben. A gyakorlatban azonban sokszor egybemosódik a jelölti és az adminisztratív munkakör: a jelölt jár postára, földhivatalba, de olyanról is hallottam, hogy a tisztítóból a jelölt hozta el ügyvéd főnöke öltönyeit. Ez pedig nem csak deprimáló, de karrierszempontból is veszélyes. Ahogy mi is sokszor írtunk, az automatizáció a jogi szakmában elsősorban az egyszerűbb ügyek kezelését (pl.: szerződésmintába a nevek beírását) fogja érinteni. Tehát aki jelöltként is csak ilyeneket csinál, versenyképes tudás hiányában akár már néhány év múlva hoppon maradhat.

Az ügyvédjelöltek nem túl kedvező munkaerőpiaci helyzete számos fórumon téma, és olyan rengeteg jó hírrel ez a cikk sem fog szolgálni. Csak illusztráció gyanánt: egy Budapesten ügyvédjelöltként dolgozó barátom szerint neki egyetlen jogász ismerőse sem jelölt már, mindenki átment a vállalati szférába vagy a közigazgatásba. Reprezentatív adatfelvétel és átfogó kutatás információim szerint egyelőre nem készült az ügyvédjelöltek helyzetéről. A legmegbízhatóbb adatokat a Pro Lawyer Consulting több mint 400 ügyvédjelölt megkérdezésével történő 2016-os kutatása adta. A megjelenített diagramokon feltüntetett adatok ezen a kutatáson alapulnak. Tekintve, hogy 2014-ben körülbelül 2100 ügyvédjelölt volt országos szinten bejegyezve (emellett körülbelül 10 600 aktív ügyvéd), a kutatás eredményei akkor is megfontolásra érdemesek, ha az adatok egyébként nem reprezentatívak.

Budapesten kívül

Sok tekintetben nagy eltérés tapasztalható a vidéki és a budapesti jelöltség között. Bár szegedi vagyok, arról, hogy milyen a vidéki bojtárok élete, kevés konkrétummal rendelkezem.

Egy vidéken jelöltködő ismerősöm havi nettó 90 000 Ft-os bért kapott munkájáért (négy évvel ezelőtti adat). Másik, azonos kategóriába tartozó volt évfolyamtársamtól visszahallott információ szerint az ügyfelezés nagy része inkább a lelkisegély-szolgálatban merül ki. Létezik egy olyan sem megerősített, sem megcáfolt városi legenda is, hogy kis vidéki irodákban bizony ingyen dolgoznak a jelöltek. (Ez egy három éves cikk, de érdemes elolvasni.)

Volt évfolyamomban körülbelül axiómaként volt kezelve, hogy aki jelöltködni akar diplomaszerzés után, annak Budapestre kell költöznie. A fővárosba költözés mellé akadnak egyéb, csekélynek nem mondható költségek is, amik a munkakezdéssel járnak: kamarai felvételi díj, talár, jelölti iskola. Ezek egy részét sok munkáltató szereti a munkavállalója nyakába varrni. Ne feledjétek azonban, hogy az Mt. alapján szabad megállapodás tárgya, hogy ki viseli ennek költségeit. Ez is a bértárgyalás része, ne hagyjátok magatokat!

Szervezetileg, munkafolyamatot tekintve és anyagi juttatásokban is elég nagy eltérés tapasztalható az egy ügyvéddel működő mini, a közepes és a nagy irodák között.

A nagy irodák világa

A nagy (20-nál több jogászt foglalkoztató) irodák vagy nemzetközi hálózat részei, vagy függetlenek ugyan, de jelentős külföldi megbízói körük van. A munkanyelv ennek megfelelően igen gyakran az angol; a megfelelő nyelvtudás elengedhetetlen. Sokan nagy előnyként emelik ki az adminisztratív támogatást, hogy már jelöltként sem kell postára vagy földhivatalba járni.

Forrás: Pro Lawyer Consulting

A nagy irodák világának jobb megértéséhez több emberrel beszéltem, akik anonimitásuk tiszteletben tartására kértek minket. Egyikük másfél évet dolgozott egy ismert nemzetközi irodában, nemrég pedig egy másikban folytatta karrierjét. Szerződései értelmében a fizetés konkrét összegét nem árulhatta el, ami sajnos sokat elmond a transzparencia teljes hiányáról. Szerencsére sávokat megadhatott részünkre: pályakezdőként nettó 200 000 – 250 000 forint között alakult a fizetése, melyhez a másfél év alatt egyszeri bruttó 300 000 Ft bónuszt kapott, illetve egy bruttó 50 000 Ft-os emelést. Jelenlegi helyén, másfél év tapasztalattal a háta mögött bérezése a nettó 280 000 – 320 000-es sávban mozog. A munkaidő alakulásáról azt mondta, hogy míg első helyén kilenc körüli érkezéssel este hét előtt ritkán rakta le a munkát, gyakran kijött a heti 65-70 munkaóra, mostani munkáltatójánál jobb a helyzet. Arra a kérdésemre, hogy miért választotta a jelölti létet egy nemzetközi irodában, az alábbi választ adta:

„Ehhez kell egy nagyfokú mazochizmus.”

Azt mondta, hogy kizárásos alapon jutott erre a pályára. A közigazgatást, a bírói és az ügyészi pályát kizárta, amikor pedig a vállalati szféráról kérdezgettem, elintézte annyival, hogy az „közigazgatás 2”. Maradt tehát a jelöltködés, mint lehetőség, és azon belül is kizárásos alapon jutott a nagy irodákig. A kicsik szerinte maradi szemléletűek, a közepesek pedig nagyok akarnak lenni, de nem tudnak. Arra a kérdésemre, hogy miket tud tanácsolni a nagy irodában gondolkozóknak, az alábbiakat mondta: „Egyrészt kerüljétek el a csillogás csapdáját! Minden nagy iroda csillogó, és nagyon jól néz ki. Ne ez alapján válasszatok! Általánosságban szakmai szintben sincs nagy különbség köztük, viszont ha van olyan jogterület, amiben nagyon jó az iroda, és az titeket is érdekel, az már egy jó kiindulópont lehet. Nyugodtan hallgassatok a megérzésetekre például azzal kapcsolatban, hogy szimpatikus-e az interjúztató! És még egy dolog. Az egyes irodákról keringő városi legendáknak bizony van alapjuk.

Egy másik általam megkérdezett szintén nemzetközi irodában dolgozó volt jelölt az alábbiakat mondta: „Abszolút nem bántam meg az ott töltött időt. Az az elvárásrendszer, aminek ott meg kellett felelnem a mai napig hatással van rám abban a tekintetben, hogy hogyan végzem a munkám: csak top minőséget adok ki a kezeim közül. Az ügyvédséggel klasszikusan együtt járó egyéb készégek, például az ügyféllel vagy egymással való kommunikáció terén viszont kevesebbet tudtam tanulni a kollégáimtól, mert  alapvetően egész nap a gép előtt ültünk, és leginkább e-mailben kommunikáltunk. Fizetést tekintve a felső 10%-ba tartoztam 250 000 forintot meghaladó nettó fizetéssel. A munkaidőben az volt a legrosszabb, hogy totál kiszámíthatatlan volt. Esti mozi- és színházjegyeim számtalan alkalommal végezték a kukában.”

Forrás: Pro Lawyer Consulting

Az irodák méretével arányosan csökken a kifizetett bér is. Egy egy-ügyvédes irodában dolgozó barátom havi nettó 130 000 forintot tengődik több éve már. Egy egy-két ügyvédet és jelöltet foglalkoztató irodánál dolgozó ismerősöm pedig napi tíz órás fix munkaidővel nettó 100 000 Ft-ot kapott. (Négy éves adat). Most is van viszont olyan egyszemélyes iroda, amely minimálbért fizet kezdő jelöltjének. Nagyobb létszámú és árbevételű, de nem nemzetközi irodák is körülbelül havi nettó 150 000 – 180 000 Ft körül fizetnek havonta.

A kicsik

De milyenek a kisebb irodák? Erről is faggattam azt a már fent említett barátomat, aki annak ellenére gyűri a jelölti létet, hogy ezen álmukat dédelgető ismerősei ezt már rég feladták. „Egy multicégtől jöttem el, így mindenféleképpen kisebb irodában akartam dolgozni. Egy kisebb szervezetben ugyanis sokkal közvetlenebb a kapcsolat, gyorsabb a tanulás folyamata, illetve az egész ügymenetre rálátok, nemcsak a projektek egy-egy szegmensére. Egy ilyen jellegű irodában (három ügyvéd és én mint jelölt) az ügyfelek elől sem vagyok elrejtve. Fizetésem havi nettó 130 000 forint volt, míg a munkaidő fél kilenctől fél hét-hétig tartott.” Arra a kérdésemre, hogy mi motiválta abban, hogy egy nem túl versenyképes bérért nem a legbarátibb munkaidőben jelöltködjön, az alábbiakat mondta: „Szerintem abszolút megéri egy ilyen helyen dolgozni.

Az ügyfélkezelést és az ügyfélkommunikációt csak egy ilyen kaliberű irodában lehet jól megtanulni.

Ennek a trükkjei nincsenek fenn az interneten. Ha pedig az ember egyéni ügyvéd, de igazából akármilyen ügyvéd akar lenni, ez a tudás elengedhetetlen.” Amikor arról kérdeztem, hogy miért éri meg az iroda típusától függetlenül az ügyvédi szakmára készülni, így válaszolt: „Az ügyek sokfélesége és az ebből fakadó izgalmas változatosság sok szempontból kárpótol a negatívumokért. A közigazgatás és a cégek világa szerintem nagyon unalmas. Van egy olyan oldal is, mely szerint ez a szakma emberközpontú. A tudásod arra használod, hogy mások valódi problémáit segítsd megoldani.”

A fentiek alapján talán kicsit meglepő, de úgy tűnik, hogy a jelöltek egy szignifikáns része összességében elégedett munkájával.

Forrás: Pro Lawyer Consulting

Szakvizsga után

Kulcskérdés ugyebár, hogy a frissen szakvizsgázott ügyvéddel folytatja-e az iroda az együttműködést. Ha igen, akkor beszélünk alkalmazotti ügyvédi helyzetről. Ilyenkor az ügyvéd munka- vagy megbízási viszonyban dolgozik az irodának. Erre nincs egységes gyakorlat, igazából mérettől függetlenül irodája válogatja. Talán annyit lehet még ehhez hozzátenni, hogy a nagy irodák jobban szeretik pörgetni a jelölteket, a kisebbek jobban értékelik azt, amikor a jelölt már komfortos az ügyfélkörrel és az irodaspecifikus ügymenettel. A fizetés szempontjából itt azonban nagyon elkezd kinyílni az olló. Hallottam olyanról, hogy szakvizsgázott ügyvédnek nettó 150 000 forintos bért ajánlottak fel, egy nagy nemzetközi irodában viszont a félmilliót is meghaladja a kezdő ügyvédi fizetés. Engem egy közepes irodában történő állásinterjúmon arról tájékoztattak, hogy a kezdő ügyvédi fizetés nettó 260 000 forint körül alakul (két éves adat). Illetve meg lehet próbálni irodát nyitni. A kötelező kamarai tagdíjak és egyéb hozzájárulások egyáltalán nem vészes összegek. Erre jönnek az ingatlan bérlésének költségei, meg minden, ami egy saját vállalkozás beindításához kapcsolódik. Ehhez azonban olyan szinten nem értek, hogy még találgatni sem kezdek el.

A tanulságot nem akarom a szátokba adni. Az összefoglalóból talán kiderül, hogy vannak az ügyvédi/jelölti szakmának olyan szépségei, amik más szakmákban nem találhatók meg, de a kezdet, vagy egyes értelmezések szerint az öt év egyetem utáni folytatás nagyon messze áll a sétagalopptól.