Jogász életpályák – Negyedik rész: Élet a közigazgatásban
Ezen cikksorozat keretében korábban kísérletet tettünk az ügyvédjelölti és az ügyészi pályák bemutatására, valamint interjú formájában foglalkoztunk a bírói életúttal is. Sorozatunk következő része a közigazgatás világába kíván betekintést nyújtani.
Be kell vallanom, nagyon nehéz volt elkezdenem ennek a cikknek a megírását. A többi klasszikus jogászi pályát illetően jó közelítéssel sejtettem, hogy hogyan néz ki az adott munkakör, és csak a részletekről kellett informálódnom. Ehhez a képest a magyar közigazgatásban foglalkoztatási jogviszonyban egy másodpercet nem töltöttem el, illetve a betöltendő munkakörök sokfélesége is szinte lehetetlenné tett bármiféle általánosítást. Megkeresésemre többen nem reagáltak, ez sem könnyítette meg az információgyűjtést. Végül néhány önként jelentkező válaszadó által nyújtott információt és alapvető közigazgatási jogi ismereteimet felhasználva az alábbiakat tudom megosztani veletek.
Ügytípusok
Az ellátandó ügyek típusát tekintve legalább akkora, ha nem nagyobb változatosságot találunk, mint az ügyvédjelöltek esetén. A központi-regionális-helyi közigazgatási szervek felépítése és eljárásrendje között pedig szintén adódhat akkora különbség, mint egy nemzetközi és egy egyszemélyes ügyvédi iroda között.
A közigazgatásban is vannak pl. gyámhatósági-gyermekjóléti feladatok, adófelügyeleti eljárások, kisajátítások, szellemi tulajdonjogi szakhatósági feladatok, és a jogalkotás minden lépcsőjén akadnak olyan kérdések, amelyekkel kapcsolatban szükség van a jogi végzettségre. Sőt, adott esetben – a közigazgatási szerv képviseletében – el lehet látni peres képviseletet is, de van olyan munkakör is, amelyben egyáltalán nincs kapcsolat ügyfelekkel.
Több olyan szakterületet tudhat magáénak a közigazgatás, amely nagyon szép jogászi hagyományokkal rendelkezik, művelése pedig komoly büszkeséggel töltheti el a terület felelősét (gondolva itt pl. a jogszabály-előkészítésre)
– mondta el nekünk egy minisztériumi munkatárs.
Ha valaki egy adott jogterület legnagyobb guruja akar lenni, egyáltalán nem rossz választás az adott területet az állam oldaláról megismerni. Rengetegszer van olyan, hogy a versenyszféra szereplői is a hatáskörrel bíró közigazgatási szervet keresik meg információért, mert konkrétan senki más nem tud semmit az országban az adott kérdésről. Az sem ritka, hogy valaki három-négy év közigazgatási tapasztalat birtokában elég tisztes bérezésért folytatja karrierjét a versenyszférában. Az adott jogág minden csínját-bínját ismerő, több évtizedes tapasztalattal bíró (felső)vezetőknek sem kell attól tartaniuk, hogy irány az árok partja egy esetleges kormányváltás után.
Persze adott esetben igaz lehet ennek az ellenkezője, amikor rögtön olyan szinten dobják mélyvízbe az embert, hogy csak néz. Egy NAV-nál másodfokú adóügyekben érdemben határozatot hozó ismerősöm csak annyit mondott, hogy „25 évesen jogerős határozatot hozok olyan ügyekben, amiket én sem értek. Elég nevetséges.”
Máshogy közelítette meg ezt a kérdést egy másik megkérdezettem:
„A két éves „köziges” kitérő a karrierem szempontjából nem biztos, hogy a legjobb döntés volt. Így visszagondolva ez a két év nem adott annyi szakmai többletet. Igazából egy év bőven elegendő lett volna a szakmai látóköröm szélesítéséhez (államháztartás, állami támogatások, nemzeti és önkormányzati vagyon stb.), különösen azért is, mert az állami szférában megszerzett (speciális) tudás java része csak az állami szférában hasznosítható, így az onnan való távozással a tudás nagy része el is veszik.”
Munkamorál/munkakörnyezet
Gyakran visszatérő sztereotípia a közigazgatásban a mérsékelten feszes tempó. Viszont volt olyan exköziges, aki szerint „a munkahelyi hangulat fiatalos volt, és jól éreztem magam, a vezetőmmel és általában a közvetlen kollégákkal is kifejezetten jó kapcsolatot tartottam fent.”
Egy az igazságügyi minisztériumban pár évet eltöltő ismerősöm szerint az általa végzett munka kifejezetten jogászi, izgalmas és nehéz volt. Viszont amikor „előléptették”, ami azzal járt, hogy minden nap este kilencig volt benn, de ez 0 [nulla] forint fizetésemeléssel járt, inkább otthagyta államunk szolgálatát.
Kiszámítható életpályamodell és bérezés
A köztisztviselői-közszolgálati jogviszony elméleti alapja az, hogy az ilyen munkakört betöltő ember a köz érdekében jár el, ezért többletjogok illetik meg és többletkötelezettségek terhelik. A többletjogok közül az ún. „garantált előmenetelhez való jogot” érdemes leginkább kiemelni, ami alapján bizonyos időközönként a közszolgát magasabb fizetési fokozatba kell sorolni. Ezen felül a munkaviszonyból való elmozdítás, legalábbis elméletben, nehezebb, mint a versenyszférában. Ebből a két tényezőből áll össze a közigazgatásban eltöltött pályáról a klasszikus “biztos életpálya” képe.
Azonban az elmozdítás a gyakorlatban nem csak egy elméleti lehetőség. Kormányváltásoknál (még akkor is, ha nem a korábbi ellenzék kerül hatalomra) és kormányátalakításoknál, vagy minisztériumi szinten akár csak egy államtitkár áthelyezésénél is tömegesen „hullanak a fejek”, nem csak osztályvezetői vagy felsőbb beosztásokban. Aztán vannak a pár évente végrehajtott tizedelések, a közigazgatás racionalizálása jegyében végrehajtott tömeges létszámleépítések.
A közigazgatásban, hasonlóan az ügyészi és bírói modellhez bértábla létezik, ami alapján elméletileg bárki kiszámolhatja a fizetés összegét. Hogy ezektől megkíméljünk titeket, megkérdeztem a konkrét számokat is.
A pályakezdők béréről annyit tudtam meg, hogy az most két középfokú nyelvvizsgával nettó 150 000 és 180 000 forint körül mozog. (Ez sok ügyvédi iroda által fizetett kezdő bér felett van.) Ugyanakkor egyre valószínűbbnek tűnik a központi közigazgatásban 2019 elejére ígért igen komoly volumenű bérfejlesztés.
„Az állami cégeknél ¬– ahogy láttam, és látom az ismeretségi körömben – 28-30 éves korra nettó 4-500 ezer Ft-os fizetés vezetői pozíció nélkül is elérhető” – tette hozzá a két év „köziges” kitérőt tévő megkérdezettem, a bértábla alapján számolt juttatásokról pedig az alábbit mondta: „Az osztályvezetők már igen tisztességes fizetést kaptak, azonban azt is hozzá kell tenni, hogy ¬– legalábbis ahogy én láttam – osztályvezetői pozíció betöltéséhez jellemzően szükség volt politikai támogatottságra is. Az osztályvezetői pozíció alatt is lehetett viszonylag kiemelkedőbb fizetést hazavinni, ha valaki tanácsadói, főtanácsadói címet kapott, azonban ezeket is inkább a felülről támogatottak kapták, vagy tartalékolták ezeket a politikai hátszéllel érkezőknek.”
Munka-magánélet egyensúly
A másik oldalról viszont a közigazgazás több vonatkozásban nagyságrendekkel emberségesebb, mint a versenyszféra.
Családbarátság szempontjából jó példa, hogy “a hölgyek nyugodtan mennek el szülési szabadságra, és az urak is hazaérhetnek még a fürdetésre”. Ha határidő van, természetesen elképzelhető a túlóra, de junior szinten a rutinnak tekinthető éjszakázás (mint az ügyvédi irodákban) egyáltalán nem jellemző. “A modern munkavállalás vívmányai ugyanakkor nehezen csorognak keresztül a közigazgatás kiterjedt szervezetén, a home office például sok helyen ismeretlen állatfajta még” – árnyalta a képet minisztériumi forrásunk. A közszférában dolgozva még több időt tölthetünk szeretteinkkel annak következtében is, hogy az éves rendes alapszabadság öt nappal több, mint amit a Munka törvénykönyve a versenyszféra vonatkozásában meghatároz. A pénteki rövidített munkanap is egy jó hívószó a közszféra felé.
Akkor menjek-e a közigazgatásba dolgozni?
Nem tudom. Tény, hogy a kép, miszerint a közigazgatásban inkább a mérsékeltebb ambíciókkal rendelkezők helyezkednek el, nem igaz. Vannak ismerőseim, akik a központi államigazgatás szamárlétráját végigjárva igen komoly szintekig jutottak. A betölthető munkakörök, az ellátandó feladatok, valamint a főnök személye is bármilyen lehet, ugyanúgy, mint a versenyszférában. Elvből, “csakazértis” alapon elzárkózni a közszférától semmiképp sem érdemes.
Jogász életpályák – Negyedik rész: Élet a közigazgatásban
Ezen cikksorozat keretében korábban kísérletet tettünk az ügyvédjelölti és az ügyészi pályák bemutatására, valamint interjú formájában foglalkoztunk a bírói életúttal is. Sorozatunk következő része a közigazgatás világába kíván betekintést nyújtani.
Be kell vallanom, nagyon nehéz volt elkezdenem ennek a cikknek a megírását. A többi klasszikus jogászi pályát illetően jó közelítéssel sejtettem, hogy hogyan néz ki az adott munkakör, és csak a részletekről kellett informálódnom. Ehhez a képest a magyar közigazgatásban foglalkoztatási jogviszonyban egy másodpercet nem töltöttem el, illetve a betöltendő munkakörök sokfélesége is szinte lehetetlenné tett bármiféle általánosítást. Megkeresésemre többen nem reagáltak, ez sem könnyítette meg az információgyűjtést. Végül néhány önként jelentkező válaszadó által nyújtott információt és alapvető közigazgatási jogi ismereteimet felhasználva az alábbiakat tudom megosztani veletek.
Ügytípusok
Az ellátandó ügyek típusát tekintve legalább akkora, ha nem nagyobb változatosságot találunk, mint az ügyvédjelöltek esetén. A központi-regionális-helyi közigazgatási szervek felépítése és eljárásrendje között pedig szintén adódhat akkora különbség, mint egy nemzetközi és egy egyszemélyes ügyvédi iroda között.
A közigazgatásban is vannak pl. gyámhatósági-gyermekjóléti feladatok, adófelügyeleti eljárások, kisajátítások, szellemi tulajdonjogi szakhatósági feladatok, és a jogalkotás minden lépcsőjén akadnak olyan kérdések, amelyekkel kapcsolatban szükség van a jogi végzettségre. Sőt, adott esetben – a közigazgatási szerv képviseletében – el lehet látni peres képviseletet is, de van olyan munkakör is, amelyben egyáltalán nincs kapcsolat ügyfelekkel.
Több olyan szakterületet tudhat magáénak a közigazgatás, amely nagyon szép jogászi hagyományokkal rendelkezik, művelése pedig komoly büszkeséggel töltheti el a terület felelősét (gondolva itt pl. a jogszabály-előkészítésre)
– mondta el nekünk egy minisztériumi munkatárs.
Ha valaki egy adott jogterület legnagyobb guruja akar lenni, egyáltalán nem rossz választás az adott területet az állam oldaláról megismerni. Rengetegszer van olyan, hogy a versenyszféra szereplői is a hatáskörrel bíró közigazgatási szervet keresik meg információért, mert konkrétan senki más nem tud semmit az országban az adott kérdésről. Az sem ritka, hogy valaki három-négy év közigazgatási tapasztalat birtokában elég tisztes bérezésért folytatja karrierjét a versenyszférában. Az adott jogág minden csínját-bínját ismerő, több évtizedes tapasztalattal bíró (felső)vezetőknek sem kell attól tartaniuk, hogy irány az árok partja egy esetleges kormányváltás után.
Persze adott esetben igaz lehet ennek az ellenkezője, amikor rögtön olyan szinten dobják mélyvízbe az embert, hogy csak néz. Egy NAV-nál másodfokú adóügyekben érdemben határozatot hozó ismerősöm csak annyit mondott, hogy „25 évesen jogerős határozatot hozok olyan ügyekben, amiket én sem értek. Elég nevetséges.”
Máshogy közelítette meg ezt a kérdést egy másik megkérdezettem:
„A két éves „köziges” kitérő a karrierem szempontjából nem biztos, hogy a legjobb döntés volt. Így visszagondolva ez a két év nem adott annyi szakmai többletet. Igazából egy év bőven elegendő lett volna a szakmai látóköröm szélesítéséhez (államháztartás, állami támogatások, nemzeti és önkormányzati vagyon stb.), különösen azért is, mert az állami szférában megszerzett (speciális) tudás java része csak az állami szférában hasznosítható, így az onnan való távozással a tudás nagy része el is veszik.”
Munkamorál/munkakörnyezet
Gyakran visszatérő sztereotípia a közigazgatásban a mérsékelten feszes tempó. Viszont volt olyan exköziges, aki szerint „a munkahelyi hangulat fiatalos volt, és jól éreztem magam, a vezetőmmel és általában a közvetlen kollégákkal is kifejezetten jó kapcsolatot tartottam fent.”
Egy az igazságügyi minisztériumban pár évet eltöltő ismerősöm szerint az általa végzett munka kifejezetten jogászi, izgalmas és nehéz volt. Viszont amikor „előléptették”, ami azzal járt, hogy minden nap este kilencig volt benn, de ez 0 [nulla] forint fizetésemeléssel járt, inkább otthagyta államunk szolgálatát.
Kiszámítható életpályamodell és bérezés
A köztisztviselői-közszolgálati jogviszony elméleti alapja az, hogy az ilyen munkakört betöltő ember a köz érdekében jár el, ezért többletjogok illetik meg és többletkötelezettségek terhelik. A többletjogok közül az ún. „garantált előmenetelhez való jogot” érdemes leginkább kiemelni, ami alapján bizonyos időközönként a közszolgát magasabb fizetési fokozatba kell sorolni. Ezen felül a munkaviszonyból való elmozdítás, legalábbis elméletben, nehezebb, mint a versenyszférában. Ebből a két tényezőből áll össze a közigazgatásban eltöltött pályáról a klasszikus “biztos életpálya” képe.
Azonban az elmozdítás a gyakorlatban nem csak egy elméleti lehetőség. Kormányváltásoknál (még akkor is, ha nem a korábbi ellenzék kerül hatalomra) és kormányátalakításoknál, vagy minisztériumi szinten akár csak egy államtitkár áthelyezésénél is tömegesen „hullanak a fejek”, nem csak osztályvezetői vagy felsőbb beosztásokban. Aztán vannak a pár évente végrehajtott tizedelések, a közigazgatás racionalizálása jegyében végrehajtott tömeges létszámleépítések.
A közigazgatásban, hasonlóan az ügyészi és bírói modellhez bértábla létezik, ami alapján elméletileg bárki kiszámolhatja a fizetés összegét. Hogy ezektől megkíméljünk titeket, megkérdeztem a konkrét számokat is.
A pályakezdők béréről annyit tudtam meg, hogy az most két középfokú nyelvvizsgával nettó 150 000 és 180 000 forint körül mozog. (Ez sok ügyvédi iroda által fizetett kezdő bér felett van.) Ugyanakkor egyre valószínűbbnek tűnik a központi közigazgatásban 2019 elejére ígért igen komoly volumenű bérfejlesztés.
„Az állami cégeknél ¬– ahogy láttam, és látom az ismeretségi körömben – 28-30 éves korra nettó 4-500 ezer Ft-os fizetés vezetői pozíció nélkül is elérhető” – tette hozzá a két év „köziges” kitérőt tévő megkérdezettem, a bértábla alapján számolt juttatásokról pedig az alábbit mondta: „Az osztályvezetők már igen tisztességes fizetést kaptak, azonban azt is hozzá kell tenni, hogy ¬– legalábbis ahogy én láttam – osztályvezetői pozíció betöltéséhez jellemzően szükség volt politikai támogatottságra is. Az osztályvezetői pozíció alatt is lehetett viszonylag kiemelkedőbb fizetést hazavinni, ha valaki tanácsadói, főtanácsadói címet kapott, azonban ezeket is inkább a felülről támogatottak kapták, vagy tartalékolták ezeket a politikai hátszéllel érkezőknek.”
Munka-magánélet egyensúly
A másik oldalról viszont a közigazgazás több vonatkozásban nagyságrendekkel emberségesebb, mint a versenyszféra.
Családbarátság szempontjából jó példa, hogy “a hölgyek nyugodtan mennek el szülési szabadságra, és az urak is hazaérhetnek még a fürdetésre”. Ha határidő van, természetesen elképzelhető a túlóra, de junior szinten a rutinnak tekinthető éjszakázás (mint az ügyvédi irodákban) egyáltalán nem jellemző. “A modern munkavállalás vívmányai ugyanakkor nehezen csorognak keresztül a közigazgatás kiterjedt szervezetén, a home office például sok helyen ismeretlen állatfajta még” – árnyalta a képet minisztériumi forrásunk. A közszférában dolgozva még több időt tölthetünk szeretteinkkel annak következtében is, hogy az éves rendes alapszabadság öt nappal több, mint amit a Munka törvénykönyve a versenyszféra vonatkozásában meghatároz. A pénteki rövidített munkanap is egy jó hívószó a közszféra felé.
Akkor menjek-e a közigazgatásba dolgozni?
Nem tudom. Tény, hogy a kép, miszerint a közigazgatásban inkább a mérsékeltebb ambíciókkal rendelkezők helyezkednek el, nem igaz. Vannak ismerőseim, akik a központi államigazgatás szamárlétráját végigjárva igen komoly szintekig jutottak. A betölthető munkakörök, az ellátandó feladatok, valamint a főnök személye is bármilyen lehet, ugyanúgy, mint a versenyszférában. Elvből, “csakazértis” alapon elzárkózni a közszférától semmiképp sem érdemes.