Jogászi életpályák – beköszöntő
Nem tudom, ki hogy van vele, de én amikor kicsivel több mint tíz éve eldöntöttem, hogy egyetemi felvételi jelentkezésemben első helyen a jogász szakot jelölöm meg, elképesztő módon nem tudtam semmit az egészről. A századforduló környékén a Viharsarokban falubíróként tevékenykedő szépapámat leszámítva nem volt jogász a családomban, közeli jogászismerőssel sem rendelkeztem. Egy távolabbi ismerősöm ügyvéd volt (bírtam az öreget), és valami olyasmi kép azért élt bennem, hogy a jogászok jól keresnek, sokat kell tanulni, a töri az egyik felvételi tantárgy, meg van olyan, hogy római jog. Szerintem nem kell különösebben ecsetelnem, hogy mennyire túlinformáltan hoztam meg életem egyik legfontosabb döntését.
A potenciális karrierutakról való ismeretek szintje az egyetemi évek alatt valamelyest emelkedett, de korántsem annyira, amennyire kellett és lehetett volna. Több joghallgató ismerősömnek értelemszerűen voltak jogászok a családjában, ismerősi körében, úgyhogy nyilván több sztorit hallottam. Szakmai gyakorlataimat is változatos helyeken töltöttem; pont abból a célból, hogy tudjam, hogy hol mire számíthatok. Ennek ellenére a diplomám kézhezvételekor még mindig nevetségesen keveset tudtam arról, hogy akkor pontosan mit is csinál egy jogász. Nagyon szomorúnak tartom, bár meglepetésként egyáltalán nem ért, hogy az egyetemen ilyen jellegű használható információt sem kaptunk (egy-két biztató kezdeményezéstől eltekintve).
Mit lehet tenni ilyenkor? Pro futuro segíteni az ifjabb generációt abban, hogy jólinformáltabb döntést hozzon. Az Arsboni munkatársai közül sokan jogászok vagyunk, és szakmai pályánknak már egyáltalán nem az elején járva több száz jogásszal beszélgettünk és beszélgetünk nap mint nap, kísérjük figyelemmel szakmai pályájukat, és adunk nekik tanácsokat. Ezek alapján talán nem szerénytelenség azt állítani, hogy relatíve használható információkkal bírunk az egyes jogászi szakmák kulisszatitkairól.
Ezen felbuzdulva egy rövid cikksorozatot indítunk, amelyben igyekszünk az egyes pályákat emberközeli módon, sztorikkal aláfestve, az adott alszakmában dolgozók közül többel beszélgetve leírni. Megpróbálunk minél konkrétabb információt adni az egyes pályákon megszerezhető bérekről, illetve a munka-magánélete egyensúlyáról, a munkáltató által adott egyéb juttatásokról. Tekintve, hogy az egyes munkahelyeken uralkodó hangulat is erősen befolyásolja az ott töltött idő élvezeti értékét, ezért amennyire lehet, megpróbálunk erre is kitérni.
Általános tippek
Függetlenül attól, hogy ügyvéd vagy bíró szeretnél lenni, a legeslegfontosabb, hogy informálódj. Ebben a cikksorozatban sem fogjuk átadni neked az Egyetemes Tudást, ez is csak egy szegmense a témáról szerezhető összes ismeretnek. Kezdetnek jó, ha a lehető legtöbb féle helyen töltöd el a gyakorlati idődet. Ha van ismerősöd az adott szakmában, beszélgess vele minél többet, faggasd ki a legapróbb részletről is. Fórumokon, blogokon is sok hasznos információ található, természetesen mindent ésszerű fenntartással kell kezelni.
A másik fontos dolog, hogy ne kapkodj. Bár a diploma megszerzése után hatalmas a nyomás, hogy akkor most már dolgozzunk, meg miért nem hívtak már be hetek óta interjúra, hosszú távon érdemes gondolkodni itt is. Nyugodtan válogass; olyan helyre ne add be a jelentkezésed, amit tudod, hogy nem fogsz szeretni és pár hónap múlva úgyis elmész, csak addig legyen valami alapon. Megéri várni pár hetet, hogy egy igazán jó pozíciót fogj ki.
„Good job is important, better job is importanter” /Arsboni Coelho/ Ilyen bölcsességeket is meg tudunk alkotni.
Életutak
A következő hetekben megjelenő cikksorozatunkban a legtipikusabb jogászi karrierutakat mutatjuk be: klasszikus szakmáknak számító ügyvédi, ügyészi és bírói karriert, foglalkozunk az egyre nagyobb számú jogászi munkaerőt felszívó közszférával, és szót ejtünk a cégeknél dolgozó jogászokról. Ebben a sorozatindító cikkben egy gyors áttekintést adunk. Itt talán nem is lesz sok egetrengető újdonság, de ne feledjétek, a következő hetekben ezeknél jóval részletesebb információkkal és érzékletes történetekkel jövünk vissza. A bemutatott pályák természetesen csak egy szeletét fedik le a jogászi életpályáknak. Tekintve az évek során kifejlesztett hasznos szakmai képességeket, a jogászok a nem feltétlenül jogi tudást igénylő pozíciókban is kelendőek, sokan dolgoznak civil szervezeteknél, tanácsadóként, diplomáciai pályán vagy akár vállalatok felsővezetői szintjén.
Ügyvéd
Mind a mai napig igen népszerű pálya, részben azért is, mert nincs létszámbeli megkötés, és a magyar ügyvédi irodák nagy számát tekintve az elhelyezkedés nem okoz különösebb nehézséget. Fontos látni, hogy mind fizetésben, mind a munka milyenségében hatalmas eltérés tapasztalható a legnagyobb nemzetközi ügyvédi irodák és az egyszemélyes miniirodák közt. Megfigyelhető egy olyan tendencia is, hogy a budapesti irodák inkább specializálódnak néhány jogterületre, míg „egy vidéki ügyvédnek mindenhez értenie kell”. Az azonban általában igaz, hogy a szakvizsgáig teljesítendő jelölti évek nem a vidámságról szólnak. Más jogászi szakmákhoz képest sokszor relatíve alacsony fizetés az uralkodó tendencia, a „nyolctólfélötig” munkaidőt pedig minden kedves érdeklődő elfelejtheti már ezen a ponton. Ugyanakkor van ellentételezés. Sokan az ügyvédi szakmát tekintik a legérdekesebbnek, melyben sok igazság van: változatos és komplex ügyek, függetlenség, és tisztesebb anyagi megtérülés – ezekben részesülnek azok a szakvizsgázott ügyvédek, akik helyt tudnak állni ezen az igen kompetitív piacon.
Ügyész
Cicero-t megszégyenítő szónoki fordulatokkal megtűzdelt záróbeszéd a tárgyaláson. Ezek után kattan a bilincs a gonosz vádlott kezén, az állam élt legitim büntetőhatalmával, helyreállt a törvényes rend, sőt az igazság. Talán ez az egyik legtipikusabb, az ügyészekről szóló sztereotípia. Egyrészt igaz, hogy az ügyész képviseli a vádat, de nemcsak a tárgyaláson, másrészt az ügyészek rengeteg mást is csinálnak, melyről első látásra nem is hinnénk. Bizonyos esetekben ők is nyomoznak, törvényességi felügyeletet látnak el számtalan vonatkozásban, polgári perekben is eljárhatnak. Komoly bekerülési akadályt jelent az ügyészi pozíciók erősen korlátozott létszáma.
Bíró
Sok szempontból talán a jogászi szakma egyik csúcsa, egyesek szerint „nagyon szép jogászi szakma”. A tényállás alapos tisztázása után jogilag megalapozott, jó esetben még igazságos ítélettel lezárni egy eljárást, sokak szerint egy abszolúte nemes feladat. Ebben a kategóriában valószínűleg a legismertebb a polgári és a büntető ügyszakos bíró figurája, de ne feledkezzünk el a közhiteles nyilvántartásokat vezető cégbírókról vagy a civil ügyszakos kollégáikról sem. Gyakran hallani, hogy a bírák szinte mindig hazaviszik magukkal az ügyeiket: ha ezt nem is úgy kell érteni, hogy papírhalmokkal érkeznek haza munkaidő után, de tény, hogy egyes ügyeket nehéz kiverni az ember fejéből varázsütésre. Ahogy az ügyészek esetében, a bírói helyek erősen limitált száma igencsak nehézzé teszi a bejutást.
Közszolga
Sokaknak már a szó hallatán is az aktatologatás és nem a munkamoráljukról híres figurák jutnak az eszébe. Egyes területeken talán még némi igazság is van benne, azonban komoly hiba lenne ennyire leegyszerűsíteni a kérdést. Tekintve, hogy ez a szegmens a legnagyobb felszívója a jogászi munkaerőnek, illetve, hogy nagyon máshogy néz ki egy csúcsminisztérium, illetve egy helyi önkormányzat, érdemes ezt a területet is alaposabban szemügyre venni. Vannak olyan területek, ahol kifejezetten érdekes és pörgős a munka, de természetesen biztos vannak olyan eldugott ügyosztályok, ahol ennek az ellenkezője a tényállás. A legkomolyabb ellenérv ebben a körben a már-már kellemetlenül alacsony fizetés. Ez közvetlenül a végzés után, néhány kivételes esetben, rövid távon jobb is lehet, mint a versenyszférában elérhető. Sajnos azonban a munkabér az idő múlásával nem nő különösebben szignifikáns mértékben. A problémát észlelve újabban terjedő jelenség, hogy eltérve a bértáblától bértárgyalás alapján alkudják ki a fizetést a felek.
Céges jogász
Tekintve a jog gazdaságba ágyazottságát nem meglepő, hogy a cégek bizonyos méret felett nem szeretnék minden jogi ügyüket, különösen a tömegesen előfordulókat ügyvédi irodáknak kiszervezni. Általános igazságokat itt is nehéz mondani, hiszen ahányféle ügyvédi iroda, vagy ügyosztály, annyiféle cég. Legnagyobb fizetés- és munkamódszer-beli különbség itt is a volumenből adódik. Legjobb fizetést a multik (beleértve az ún. Big4 kategóriát) tudnak kínálni; a kisebbeknek nyilván nagyobb terhet jelent kigazdálkodni az adott összeget. Többek szerint egy közepes méretű cég jogászának lenni egy kecske&káposzta-választás. A munka-magánélet egyensúly egyértelműen kedvezőbb, mint az ügyvédjelöltek esetén, és a fizetés is a versenyszférát tükrözi. Hátrányként említhető meg – különösen multik esetében – a favágás effektus: az illető csak egy fogaskerék a gépezetben, kreativitást nem különösebben igénylő munkafolyamatokat végez, és hosszú távon nagyon monotonná válik a munkája.
Nehéz ilyen röviden beszélni ezekről a kihívásokkal teli szakmákról, de megtettük. A következő hetekben az egyes életutakat részletesebben és érdemben bemutató cikkekkel jelentkezünk, először az ügyvédjelölti életérzésről szólóval. Ha szeretnél jólinformált döntést hozni a karrieredről, ne hagyd ki a folytatást!
Jogászi életpályák – beköszöntő
Nem tudom, ki hogy van vele, de én amikor kicsivel több mint tíz éve eldöntöttem, hogy egyetemi felvételi jelentkezésemben első helyen a jogász szakot jelölöm meg, elképesztő módon nem tudtam semmit az egészről. A századforduló környékén a Viharsarokban falubíróként tevékenykedő szépapámat leszámítva nem volt jogász a családomban, közeli jogászismerőssel sem rendelkeztem. Egy távolabbi ismerősöm ügyvéd volt (bírtam az öreget), és valami olyasmi kép azért élt bennem, hogy a jogászok jól keresnek, sokat kell tanulni, a töri az egyik felvételi tantárgy, meg van olyan, hogy római jog. Szerintem nem kell különösebben ecsetelnem, hogy mennyire túlinformáltan hoztam meg életem egyik legfontosabb döntését.
A potenciális karrierutakról való ismeretek szintje az egyetemi évek alatt valamelyest emelkedett, de korántsem annyira, amennyire kellett és lehetett volna. Több joghallgató ismerősömnek értelemszerűen voltak jogászok a családjában, ismerősi körében, úgyhogy nyilván több sztorit hallottam. Szakmai gyakorlataimat is változatos helyeken töltöttem; pont abból a célból, hogy tudjam, hogy hol mire számíthatok. Ennek ellenére a diplomám kézhezvételekor még mindig nevetségesen keveset tudtam arról, hogy akkor pontosan mit is csinál egy jogász. Nagyon szomorúnak tartom, bár meglepetésként egyáltalán nem ért, hogy az egyetemen ilyen jellegű használható információt sem kaptunk (egy-két biztató kezdeményezéstől eltekintve).
Mit lehet tenni ilyenkor? Pro futuro segíteni az ifjabb generációt abban, hogy jólinformáltabb döntést hozzon. Az Arsboni munkatársai közül sokan jogászok vagyunk, és szakmai pályánknak már egyáltalán nem az elején járva több száz jogásszal beszélgettünk és beszélgetünk nap mint nap, kísérjük figyelemmel szakmai pályájukat, és adunk nekik tanácsokat. Ezek alapján talán nem szerénytelenség azt állítani, hogy relatíve használható információkkal bírunk az egyes jogászi szakmák kulisszatitkairól.
Ezen felbuzdulva egy rövid cikksorozatot indítunk, amelyben igyekszünk az egyes pályákat emberközeli módon, sztorikkal aláfestve, az adott alszakmában dolgozók közül többel beszélgetve leírni. Megpróbálunk minél konkrétabb információt adni az egyes pályákon megszerezhető bérekről, illetve a munka-magánélete egyensúlyáról, a munkáltató által adott egyéb juttatásokról. Tekintve, hogy az egyes munkahelyeken uralkodó hangulat is erősen befolyásolja az ott töltött idő élvezeti értékét, ezért amennyire lehet, megpróbálunk erre is kitérni.
Általános tippek
Függetlenül attól, hogy ügyvéd vagy bíró szeretnél lenni, a legeslegfontosabb, hogy informálódj. Ebben a cikksorozatban sem fogjuk átadni neked az Egyetemes Tudást, ez is csak egy szegmense a témáról szerezhető összes ismeretnek. Kezdetnek jó, ha a lehető legtöbb féle helyen töltöd el a gyakorlati idődet. Ha van ismerősöd az adott szakmában, beszélgess vele minél többet, faggasd ki a legapróbb részletről is. Fórumokon, blogokon is sok hasznos információ található, természetesen mindent ésszerű fenntartással kell kezelni.
A másik fontos dolog, hogy ne kapkodj. Bár a diploma megszerzése után hatalmas a nyomás, hogy akkor most már dolgozzunk, meg miért nem hívtak már be hetek óta interjúra, hosszú távon érdemes gondolkodni itt is. Nyugodtan válogass; olyan helyre ne add be a jelentkezésed, amit tudod, hogy nem fogsz szeretni és pár hónap múlva úgyis elmész, csak addig legyen valami alapon. Megéri várni pár hetet, hogy egy igazán jó pozíciót fogj ki.
„Good job is important, better job is importanter” /Arsboni Coelho/ Ilyen bölcsességeket is meg tudunk alkotni.
Életutak
A következő hetekben megjelenő cikksorozatunkban a legtipikusabb jogászi karrierutakat mutatjuk be: klasszikus szakmáknak számító ügyvédi, ügyészi és bírói karriert, foglalkozunk az egyre nagyobb számú jogászi munkaerőt felszívó közszférával, és szót ejtünk a cégeknél dolgozó jogászokról. Ebben a sorozatindító cikkben egy gyors áttekintést adunk. Itt talán nem is lesz sok egetrengető újdonság, de ne feledjétek, a következő hetekben ezeknél jóval részletesebb információkkal és érzékletes történetekkel jövünk vissza. A bemutatott pályák természetesen csak egy szeletét fedik le a jogászi életpályáknak. Tekintve az évek során kifejlesztett hasznos szakmai képességeket, a jogászok a nem feltétlenül jogi tudást igénylő pozíciókban is kelendőek, sokan dolgoznak civil szervezeteknél, tanácsadóként, diplomáciai pályán vagy akár vállalatok felsővezetői szintjén.
Ügyvéd
Mind a mai napig igen népszerű pálya, részben azért is, mert nincs létszámbeli megkötés, és a magyar ügyvédi irodák nagy számát tekintve az elhelyezkedés nem okoz különösebb nehézséget. Fontos látni, hogy mind fizetésben, mind a munka milyenségében hatalmas eltérés tapasztalható a legnagyobb nemzetközi ügyvédi irodák és az egyszemélyes miniirodák közt. Megfigyelhető egy olyan tendencia is, hogy a budapesti irodák inkább specializálódnak néhány jogterületre, míg „egy vidéki ügyvédnek mindenhez értenie kell”. Az azonban általában igaz, hogy a szakvizsgáig teljesítendő jelölti évek nem a vidámságról szólnak. Más jogászi szakmákhoz képest sokszor relatíve alacsony fizetés az uralkodó tendencia, a „nyolctólfélötig” munkaidőt pedig minden kedves érdeklődő elfelejtheti már ezen a ponton. Ugyanakkor van ellentételezés. Sokan az ügyvédi szakmát tekintik a legérdekesebbnek, melyben sok igazság van: változatos és komplex ügyek, függetlenség, és tisztesebb anyagi megtérülés – ezekben részesülnek azok a szakvizsgázott ügyvédek, akik helyt tudnak állni ezen az igen kompetitív piacon.
Ügyész
Cicero-t megszégyenítő szónoki fordulatokkal megtűzdelt záróbeszéd a tárgyaláson. Ezek után kattan a bilincs a gonosz vádlott kezén, az állam élt legitim büntetőhatalmával, helyreállt a törvényes rend, sőt az igazság. Talán ez az egyik legtipikusabb, az ügyészekről szóló sztereotípia. Egyrészt igaz, hogy az ügyész képviseli a vádat, de nemcsak a tárgyaláson, másrészt az ügyészek rengeteg mást is csinálnak, melyről első látásra nem is hinnénk. Bizonyos esetekben ők is nyomoznak, törvényességi felügyeletet látnak el számtalan vonatkozásban, polgári perekben is eljárhatnak. Komoly bekerülési akadályt jelent az ügyészi pozíciók erősen korlátozott létszáma.
Bíró
Sok szempontból talán a jogászi szakma egyik csúcsa, egyesek szerint „nagyon szép jogászi szakma”. A tényállás alapos tisztázása után jogilag megalapozott, jó esetben még igazságos ítélettel lezárni egy eljárást, sokak szerint egy abszolúte nemes feladat. Ebben a kategóriában valószínűleg a legismertebb a polgári és a büntető ügyszakos bíró figurája, de ne feledkezzünk el a közhiteles nyilvántartásokat vezető cégbírókról vagy a civil ügyszakos kollégáikról sem. Gyakran hallani, hogy a bírák szinte mindig hazaviszik magukkal az ügyeiket: ha ezt nem is úgy kell érteni, hogy papírhalmokkal érkeznek haza munkaidő után, de tény, hogy egyes ügyeket nehéz kiverni az ember fejéből varázsütésre. Ahogy az ügyészek esetében, a bírói helyek erősen limitált száma igencsak nehézzé teszi a bejutást.
Közszolga
Sokaknak már a szó hallatán is az aktatologatás és nem a munkamoráljukról híres figurák jutnak az eszébe. Egyes területeken talán még némi igazság is van benne, azonban komoly hiba lenne ennyire leegyszerűsíteni a kérdést. Tekintve, hogy ez a szegmens a legnagyobb felszívója a jogászi munkaerőnek, illetve, hogy nagyon máshogy néz ki egy csúcsminisztérium, illetve egy helyi önkormányzat, érdemes ezt a területet is alaposabban szemügyre venni. Vannak olyan területek, ahol kifejezetten érdekes és pörgős a munka, de természetesen biztos vannak olyan eldugott ügyosztályok, ahol ennek az ellenkezője a tényállás. A legkomolyabb ellenérv ebben a körben a már-már kellemetlenül alacsony fizetés. Ez közvetlenül a végzés után, néhány kivételes esetben, rövid távon jobb is lehet, mint a versenyszférában elérhető. Sajnos azonban a munkabér az idő múlásával nem nő különösebben szignifikáns mértékben. A problémát észlelve újabban terjedő jelenség, hogy eltérve a bértáblától bértárgyalás alapján alkudják ki a fizetést a felek.
Céges jogász
Tekintve a jog gazdaságba ágyazottságát nem meglepő, hogy a cégek bizonyos méret felett nem szeretnék minden jogi ügyüket, különösen a tömegesen előfordulókat ügyvédi irodáknak kiszervezni. Általános igazságokat itt is nehéz mondani, hiszen ahányféle ügyvédi iroda, vagy ügyosztály, annyiféle cég. Legnagyobb fizetés- és munkamódszer-beli különbség itt is a volumenből adódik. Legjobb fizetést a multik (beleértve az ún. Big4 kategóriát) tudnak kínálni; a kisebbeknek nyilván nagyobb terhet jelent kigazdálkodni az adott összeget. Többek szerint egy közepes méretű cég jogászának lenni egy kecske&káposzta-választás. A munka-magánélet egyensúly egyértelműen kedvezőbb, mint az ügyvédjelöltek esetén, és a fizetés is a versenyszférát tükrözi. Hátrányként említhető meg – különösen multik esetében – a favágás effektus: az illető csak egy fogaskerék a gépezetben, kreativitást nem különösebben igénylő munkafolyamatokat végez, és hosszú távon nagyon monotonná válik a munkája.
Nehéz ilyen röviden beszélni ezekről a kihívásokkal teli szakmákról, de megtettük. A következő hetekben az egyes életutakat részletesebben és érdemben bemutató cikkekkel jelentkezünk, először az ügyvédjelölti életérzésről szólóval. Ha szeretnél jólinformált döntést hozni a karrieredről, ne hagyd ki a folytatást!