Az egyik joghallgató barátod az egyetemi lap szerkesztője. Kapott egy „fülest” arról, hogy az egyetem Természettudományi Karának néhány oktatója egy központi költségvetésből finanszírozott projekt keretében „A természettudományok alkalmazása a mindennapi életben” cím alatt fejenként többmilliós juttatásban részesült a kutatás támogatására, miközben a kutatás eredményei sehol sem érhetőek el. A barátod szeretne erről egy tényfeltáró cikket írni az egyetemi lapba, ezért közérdekű adatigényléssel fordul az egyetem rektorához. Adatigénylésében a következő adatok kiadását kéri a rektortól: „A természettudományok alkalmazása a mindennapi életben” című kutatásban részt vevő oktatók nevét és a munkáért kapott juttatások összegét, illetve a kutatások eredményét. A rektor 16 nappal később válaszlevelet küld a barátodnak, amelyben arról értesíti, hogy az adatigénylést nem teljesítheti, több okból sem: a barátod nem a TTK-val, hanem a jogi karral áll jogviszonyban, nem indokolta meg, hogy miért van szüksége az adatokra, ráadásul az oktatók nevének és fizetésének közlése az illetők magánszféráját sértené.

A barátod szerint a rektor válasza jogellenes, de érdekli a te véleményed is. Szerinted a rektor jogszerűen járt el? Mi tehet a barátod, hogy megszerezze a kért adatokat?

Egy barátod meséli, hogy néhány napja állásinterjún volt az álommunkahelyén, de nem vették fel. A barátod elmondása szerint az interjú eleinte nagyon jól ment, ám nem várt fordulatot vett, amikor a barátodat a magánéletéről kezdték kérdezgetni. Az érdekelte őket, hogy van-e párkapcsolata, illetve tervez-e gyereket vállalni a következő öt évben. A barátod annyira meglepődött, hogy elmondta az interjúztatónak, hogy már 6 éve párkapcsolatban él, nemrég jegyezték el egymást a párjával, és terveznek gyereket is a közeljövőben. Az interjúztató erre arról kezdett beszélni, hogy az ő cégüknél mennyire fontos a megbízhatóság, és hogy néha bizony túlórázni kell, amit az igazán jó munkavállalók a szabadidős programjaik terhére is vállalnak. A barátod arra gyanakszik, hogy a magánéleti tervei is szerepet játszottak abban, hogy a munkáltató nem őt választotta.

Mit tanácsolnál neki? Megtagadhatta volna a válaszadást a magánéleti kérdésekre? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? Hova fordulhat jogorvoslatért?

A barátod social media managerként kezdett dolgozni egy cégnél. Mivel még nincs nagy gyakorlata a szakmában, kérte a főnökét, hogy kezdetben valaki mentorálja, illetve ellenőrizze a munkáját. A főnöke néha segített, de teljeskörű betanításra, illetve ellenőrzésre nem került sor. Egy fontos, nagy összegű Google-hirdetés beállítása előtt a barátod külön megkérte a főnökét, hogy ezt mindenképpen ellenőrizze, mert sok pénzről van szó. A főnökének azonban éppen rengeteg dolga volt, nem ért rá megnézni, így a hirdetés ismét ellenőrzés nélkül ment ki. Egy hónappal később a gazdasági igazgató idegesen telefonál, hogy miért megy még mindig a hirdetés, amikor a költségvetésben csak két hétre tervezték. Kiderült, hogy a barátod véletlenül mellényomott a „hirdetés vége” beállításánál, és két hét helyett két hónapra állította be a hirdetés futását. A hirdetést azonnal leállították, azonban a cégnek 200.000,- Ft kára keletkezett, amit a barátodtól követelnek. Az utóbbi két hétben a barátod közvetlen főnöke és a gazdasági igazgató is többször látták, hogy a hirdetés még mindig aktív, de nem vették észre a hibát. A munkáltató szerint a barátod gondatlanul járt el, a barátod szerint viszont a cég megelőzhette volna a kárt.

Kinek van igaza? Mit tanácsolnál a barátodnak?