Jogászi életpályák – ötödik rész: Milyen az élet jogtanácsosként?
Ez a cikk az Arsboni jogászi életpályákat bemutató sorozat része. Mostani rásunkban a vállalati jogászi munkakörben rejlő lehetőségekkel foglalkozunk. Milyen szabályok vonatkoznak rájuk? Pontosan milyen munkát végeznek? Elégedettek helyzetükkel?
A céges jogász (közismert nevén jogtanácsos, vagy szakvizsga előtti nevén jogi előadó) egy sokáig méltatlanul kevés figyelmet és érdeklődést kiváltó jogászi életútnak számított. Történt mindez annak ellenére, hogy például a jogi piac tendenciáit kutató oxfordi professzor, Richard Susskind szerint (ahogy a a jogtanácsosok a jogásztársadalmon belül a saját munkájukkal és helyzetükkel egyik leginkább elégedett csoportot képezik.
A jogtanácsosokra egészen 2017-ig a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet vonatkozott, de az új ügyvédi törvény teljesen új alapokra helyezte működésüket, és az ügyvédségre vonatkozó szabályokból soknak alávetette őket is. Bizonyos tevékenységeket, amelyeket a törvény ügyvédi tevékenységnek minősít, ezentúl csak kamarai tagság mellett lehet végezni. Ezek a jogi képviselet ellátása, büntetőeljárásban jogi személy képviseletének ellátása, jogi tanácsadás, okiratszerkesztés és okirat ellenjegyzése. Ezen kívüli jogi tevékenységet továbbra is lehet kamarai tagság nélkül végezni. Az új szabályozás szerint az ügyvédi kamarai nyilvántartásba vett jogi előadókra az ügyvédjelöltekkel azonos kötelező továbbképzési szabályok vonatkoznak, a munkáltató pedig köteles biztosítani, hogy a jogi előadó a képzésben részt vehessen. Számukra azonban – ügyvédjelölt kollégáikkal ellentétben – nem merül fel kötelezettségként a kamarába való belépés. Jogi előadói munkakörben eltöltött idő a szakvizsgához szükséges három év joggyakorlati időbe beleszámít.
A céges jogászi életút választása ellen, elsősorban az ügyvédi/ügyvédjelölti rétegtől hangzik el az a kritika, hogy az ezen az úton járó jogász egész nap egyféle iratmintát darál a futószalagon, vagy hogy a vállalati jogászság = közig2. Ennek is próbáltam utánajárni az interneten is elérhető forrásokat használva, illetve teljesen más típusú cégeknél más pozícióban dolgozó jogászokkal beszélgetve. Ennek az életútnak elsősorban azon aspektusai érdekeltek, amik a pályakezdő/fiatalabb jogász-generációt is.
A legtipikusabban érintett jogterületek egy vállalati jogász munkájában a szerződések joga, a társasági jog, a munkajog, az M&A, esetleg a szellemi alkotások joga. Az egyes területek közötti arányok persze cégről cégre változnak. A jogtanácsosok képviselik munkáltatójukat peres eljárásokban is. Igen gyakori, hogy a jogtanácsos szorosan együtt dolgozik egy külsős ügyvédi iroda (egy vagy több) munkatársával, és együtt próbálnak válaszokat adni a jogi jellegű kihívásokra. (Ennek megfelelően az is elképzelhető, hogy a peres képviseletet teljesen kiszervezik egy megbízott ügyvédi irodának.) A vállalati jogász feladata, hogy a cég egyes osztályaitól érkező jogi jellegű megkereséseket és kérdéseket megválaszolja. Emiatt is nevezik sokan a jogi osztályt ún. támogató osztálynak. Fontos kiemelni a menenedzsment döntés-előkészítésében nyújtott jogtanácsosi támogatást, háttérkutatást és elemző tevékenységet is. Sokszor a jogtanácsos feladata a jogi környezet változásainak nyomon követése és az ezzel kapcsolatos tájékoztatás ellátása.
Egyesek a jogtanácsosok munkájának nagyon érdekes kettős szerepét emelik ki. Egyrészt biztosítaniuk kell a vállalat törvényes működését, ugyanakkor nem mehetnek el a merev dogmatika egy olyan szintjére, ami a cég napi működését és távlati vízióit veszélyezteti.
Bizonyos szempontból a jogtanácsos megjelölés számos Ilyenek a jogi projekt-menedzsment, a megfelelés-biztosítás (compliance), vagy a belső vállalati folyamatok optimalizálása.
Egy pálya szemléletessé tételét persze mindig az azt űzőktől való közvetlen információ teszi lehetővé. Ezt természetesen én sem mulasztottam el beszerezni. Két jogász ismerősöm is az ügyvédjelölti pályát hagyta ott a céges jogászi háttérért, egyikük részéről ez teljesen tudatos döntés volt, és az alábbiakat mondta. „Kifejezetten multiknál kezdtem el keresgélni, igy kötöttem ki végül a banki szférában. Akkoriban elég sokat dilemmázottam azon, hogy merre tovább. Nem volt könnyű a váltás, de akkor valahogy úgy láttam, az ügyvédi pálya hosszabb távon nem volt opció számomra. Leginkább amiatt, mert teljesen beszippantott a munkahelyem. Akkoriban egyáltalán nem volt meg a work-life balance az életemben: nőként, család mellett valahogy nem láttam a jövőmet az ügyvédi pályán pedig szakmailag imádtam. (A partner ügyvédek sem dolgoztak nálunk kevesebbet). De az, hogy a magánéletem tönkrement a rengeteg túlórázás miatt, egy idő után elvette a szakmai motivációmat is.
Egyébként már a kezdő fizetésem is jobb volt a banknál, mint amennyit korábban jelöltként kerestem.”
Az egyik dolog, ami leginkább érdekelt, hogy vajon tényleg egyféle iratminta heggesztése zajlik-e egy nagyobb cég jogi osztályán, amelyről anekdotázgatva az ügyvédi réteg saját szakmai felsőbbrendűségének megerősítését látja. Ezt többen is megcáfolták. „Nagyon fontosnak tartom, hogy változatosan élje egy ember az életét, és ez leginkább a munkára igaz, talán abba fásul bele legkönnyebben valaki. Másfél éve dolgozom ennél a cégnél és talán nem volt még két ugyanolyan napom, és ezt imádom. Persze voltak már és vannak kemény időszakok, amikor futószalagon kell gyártanunk a szerződéseket, de legnagyobb örömömre a kreatív munkák sem kerülnek el, sőt, viszonylag gyakran jön szembe olyan megoldandó feladat, amikor igencsak meg kell járatni az agytekervényeket. A jogi és nem jogi munkák aránya pedig időszakosan változó – személy szerint néha jól esik több adminisztratív feladattal foglalkozni, egyfajta pihenésnek hat a sok bonyolult szerződés, megoldandó probléma után.” Egy másik céges jogász szerint „a jogi osztályon voltak kifejezetten komplex gondolkodást, mélyebb jogi szaktudást és kreativitást igénylő ügyeim is, ott sokfajta és változatos jogi problémával találkoztam. Persze egy idő után eljöttek ismétlődő, rutin kérdések is a napi feladatok között.”
Több helyről hallottam olyan feltevéseket, melyek azt mondják, hogy a jövő a jogtanácsosoké, hiszen egy nagyobb szervezeten belül dolgozva olyan képességeket sajátíthatnak el, mint például a nem jogász kollégákkal való hatékony belső kommunikáció (mely teljesen más, mint az ügyvédek „ügyfelezése”), mely egy általában vett szélesebb látókört eredményezhet, és végül komolyabb karrier-eredményekben csúcsosodhat ki. Interjú-alanyaim közül kettő is megerősítette ebbéli meggyőződésemet. Egyikük az üzleti tárgyalásokon elsajátítható apró tárgyalástechnikai finomságokat és a nagy nyilvánosság előtt tartott prezentációkban rejlő lehetőséget emelte ki. Másikuk arra helyezte a hangsúlyt, hogy az ügyeket több szempontból, többek közt a megvalósíthatóságot szem előtt tartva szemlélni, mely szerinte olyan dolog, amiből nagyon sokat lehet tanulni.
Nagyon érdekes volt azt hallani nagy cégeknél dolgozó jogászoktól, hogy mindenki megtalálta a saját maga társaságát úgy emberileg mind szakmailag. Egyiknek a sok nagycsaládos kolléga léte tette kellemesebbé a mindennapokat, másikuk a korabeli fiatalokat emelte ki, akikkel jól lehet szórakozni egy-egy céges bulin, és szakmailag is sokszor sokat lehet tanulni egymástól.
Még sok-sok éve egy ügyvédi irodánál interjúzva arra a kérdésemre, hogy miért dolgozzak megalázóan nevetséges fizetésért gyakorlatilag minden nap fizetetlenül túlórázva, azt a választ kaptam, hogy a multiknál nagyon unalmas. Ezek szerint talán mégsem.
Ha a többi jogászi életútról akarsz részletesebben olvasni, azt itt tudod megtenni: ügyvédjelöltek, ügyészi szolgálat, bírói életút és közigazgatás.
Jogászi életpályák – ötödik rész: Milyen az élet jogtanácsosként?
Ez a cikk az Arsboni jogászi életpályákat bemutató sorozat része. Mostani rásunkban a vállalati jogászi munkakörben rejlő lehetőségekkel foglalkozunk. Milyen szabályok vonatkoznak rájuk? Pontosan milyen munkát végeznek? Elégedettek helyzetükkel?
A céges jogász (közismert nevén jogtanácsos, vagy szakvizsga előtti nevén jogi előadó) egy sokáig méltatlanul kevés figyelmet és érdeklődést kiváltó jogászi életútnak számított. Történt mindez annak ellenére, hogy például a jogi piac tendenciáit kutató oxfordi professzor, Richard Susskind szerint (ahogy a a jogtanácsosok a jogásztársadalmon belül a saját munkájukkal és helyzetükkel egyik leginkább elégedett csoportot képezik.
A jogtanácsosokra egészen 2017-ig a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet vonatkozott, de az új ügyvédi törvény teljesen új alapokra helyezte működésüket, és az ügyvédségre vonatkozó szabályokból soknak alávetette őket is. Bizonyos tevékenységeket, amelyeket a törvény ügyvédi tevékenységnek minősít, ezentúl csak kamarai tagság mellett lehet végezni. Ezek a jogi képviselet ellátása, büntetőeljárásban jogi személy képviseletének ellátása, jogi tanácsadás, okiratszerkesztés és okirat ellenjegyzése. Ezen kívüli jogi tevékenységet továbbra is lehet kamarai tagság nélkül végezni. Az új szabályozás szerint az ügyvédi kamarai nyilvántartásba vett jogi előadókra az ügyvédjelöltekkel azonos kötelező továbbképzési szabályok vonatkoznak, a munkáltató pedig köteles biztosítani, hogy a jogi előadó a képzésben részt vehessen. Számukra azonban – ügyvédjelölt kollégáikkal ellentétben – nem merül fel kötelezettségként a kamarába való belépés. Jogi előadói munkakörben eltöltött idő a szakvizsgához szükséges három év joggyakorlati időbe beleszámít.
A céges jogászi életút választása ellen, elsősorban az ügyvédi/ügyvédjelölti rétegtől hangzik el az a kritika, hogy az ezen az úton járó jogász egész nap egyféle iratmintát darál a futószalagon, vagy hogy a vállalati jogászság = közig2. Ennek is próbáltam utánajárni az interneten is elérhető forrásokat használva, illetve teljesen más típusú cégeknél más pozícióban dolgozó jogászokkal beszélgetve. Ennek az életútnak elsősorban azon aspektusai érdekeltek, amik a pályakezdő/fiatalabb jogász-generációt is.
A legtipikusabban érintett jogterületek egy vállalati jogász munkájában a szerződések joga, a társasági jog, a munkajog, az M&A, esetleg a szellemi alkotások joga. Az egyes területek közötti arányok persze cégről cégre változnak. A jogtanácsosok képviselik munkáltatójukat peres eljárásokban is. Igen gyakori, hogy a jogtanácsos szorosan együtt dolgozik egy külsős ügyvédi iroda (egy vagy több) munkatársával, és együtt próbálnak válaszokat adni a jogi jellegű kihívásokra. (Ennek megfelelően az is elképzelhető, hogy a peres képviseletet teljesen kiszervezik egy megbízott ügyvédi irodának.) A vállalati jogász feladata, hogy a cég egyes osztályaitól érkező jogi jellegű megkereséseket és kérdéseket megválaszolja. Emiatt is nevezik sokan a jogi osztályt ún. támogató osztálynak. Fontos kiemelni a menenedzsment döntés-előkészítésében nyújtott jogtanácsosi támogatást, háttérkutatást és elemző tevékenységet is. Sokszor a jogtanácsos feladata a jogi környezet változásainak nyomon követése és az ezzel kapcsolatos tájékoztatás ellátása.
Egyesek a jogtanácsosok munkájának nagyon érdekes kettős szerepét emelik ki. Egyrészt biztosítaniuk kell a vállalat törvényes működését, ugyanakkor nem mehetnek el a merev dogmatika egy olyan szintjére, ami a cég napi működését és távlati vízióit veszélyezteti.
Bizonyos szempontból a jogtanácsos megjelölés számos Ilyenek a jogi projekt-menedzsment, a megfelelés-biztosítás (compliance), vagy a belső vállalati folyamatok optimalizálása.
Egy pálya szemléletessé tételét persze mindig az azt űzőktől való közvetlen információ teszi lehetővé. Ezt természetesen én sem mulasztottam el beszerezni. Két jogász ismerősöm is az ügyvédjelölti pályát hagyta ott a céges jogászi háttérért, egyikük részéről ez teljesen tudatos döntés volt, és az alábbiakat mondta. „Kifejezetten multiknál kezdtem el keresgélni, igy kötöttem ki végül a banki szférában. Akkoriban elég sokat dilemmázottam azon, hogy merre tovább. Nem volt könnyű a váltás, de akkor valahogy úgy láttam, az ügyvédi pálya hosszabb távon nem volt opció számomra. Leginkább amiatt, mert teljesen beszippantott a munkahelyem. Akkoriban egyáltalán nem volt meg a work-life balance az életemben: nőként, család mellett valahogy nem láttam a jövőmet az ügyvédi pályán pedig szakmailag imádtam. (A partner ügyvédek sem dolgoztak nálunk kevesebbet). De az, hogy a magánéletem tönkrement a rengeteg túlórázás miatt, egy idő után elvette a szakmai motivációmat is.
Egyébként már a kezdő fizetésem is jobb volt a banknál, mint amennyit korábban jelöltként kerestem.”
Az egyik dolog, ami leginkább érdekelt, hogy vajon tényleg egyféle iratminta heggesztése zajlik-e egy nagyobb cég jogi osztályán, amelyről anekdotázgatva az ügyvédi réteg saját szakmai felsőbbrendűségének megerősítését látja. Ezt többen is megcáfolták. „Nagyon fontosnak tartom, hogy változatosan élje egy ember az életét, és ez leginkább a munkára igaz, talán abba fásul bele legkönnyebben valaki. Másfél éve dolgozom ennél a cégnél és talán nem volt még két ugyanolyan napom, és ezt imádom. Persze voltak már és vannak kemény időszakok, amikor futószalagon kell gyártanunk a szerződéseket, de legnagyobb örömömre a kreatív munkák sem kerülnek el, sőt, viszonylag gyakran jön szembe olyan megoldandó feladat, amikor igencsak meg kell járatni az agytekervényeket. A jogi és nem jogi munkák aránya pedig időszakosan változó – személy szerint néha jól esik több adminisztratív feladattal foglalkozni, egyfajta pihenésnek hat a sok bonyolult szerződés, megoldandó probléma után.” Egy másik céges jogász szerint „a jogi osztályon voltak kifejezetten komplex gondolkodást, mélyebb jogi szaktudást és kreativitást igénylő ügyeim is, ott sokfajta és változatos jogi problémával találkoztam. Persze egy idő után eljöttek ismétlődő, rutin kérdések is a napi feladatok között.”
Több helyről hallottam olyan feltevéseket, melyek azt mondják, hogy a jövő a jogtanácsosoké, hiszen egy nagyobb szervezeten belül dolgozva olyan képességeket sajátíthatnak el, mint például a nem jogász kollégákkal való hatékony belső kommunikáció (mely teljesen más, mint az ügyvédek „ügyfelezése”), mely egy általában vett szélesebb látókört eredményezhet, és végül komolyabb karrier-eredményekben csúcsosodhat ki. Interjú-alanyaim közül kettő is megerősítette ebbéli meggyőződésemet. Egyikük az üzleti tárgyalásokon elsajátítható apró tárgyalástechnikai finomságokat és a nagy nyilvánosság előtt tartott prezentációkban rejlő lehetőséget emelte ki. Másikuk arra helyezte a hangsúlyt, hogy az ügyeket több szempontból, többek közt a megvalósíthatóságot szem előtt tartva szemlélni, mely szerinte olyan dolog, amiből nagyon sokat lehet tanulni.
Nagyon érdekes volt azt hallani nagy cégeknél dolgozó jogászoktól, hogy mindenki megtalálta a saját maga társaságát úgy emberileg mind szakmailag. Egyiknek a sok nagycsaládos kolléga léte tette kellemesebbé a mindennapokat, másikuk a korabeli fiatalokat emelte ki, akikkel jól lehet szórakozni egy-egy céges bulin, és szakmailag is sokszor sokat lehet tanulni egymástól.
Még sok-sok éve egy ügyvédi irodánál interjúzva arra a kérdésemre, hogy miért dolgozzak megalázóan nevetséges fizetésért gyakorlatilag minden nap fizetetlenül túlórázva, azt a választ kaptam, hogy a multiknál nagyon unalmas. Ezek szerint talán mégsem.
Ha a többi jogászi életútról akarsz részletesebben olvasni, azt itt tudod megtenni: ügyvédjelöltek, ügyészi szolgálat, bírói életút és közigazgatás.